Barbie Spitzmüller Art

Alapvetően befolyásolja életünket, hogy milyen emlékezéskultúrában növünk fel, mit tart a társadalmunk vagy a minket körülvevő közösség "emlékezetesnek".  Barbie Spitzmüller Art alkotásairól mindig valami misztikus világ jut eszembe. Szerencsére most nem kell a múlt homályába mennünk az érdekes és értékes dolgokért, ugyanis egy fiatal művésznek örülhetünk a jelen valóságában. 

Barbie-val művészeti gondolkodásról, jövőbeli terveiről és természetesen az alkotói lét kérdéseiről beszélgettünk.

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Sziasztok, Barbie vagyok, korábban színes ceruzával alkottam főként állatokat, édességeket realisztikus stílusban, 2017 októberétől pedig átváltottam digitális rajzra, leginkább női anime/videojáték karaktereket szeretek rajzolni.

Hogyan csöppentél bele az artistok világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Kiskorom óta rajzolok, sok más egyebet kipróbáltam életem során, de csak a művészet tudott lekötni, illetve köt le a mai napig, így nem kérdéses, hogy ezzel szeretnék foglalkozni komolyabban is. Az alkotás vált a szenvedélyemmé, mindig is jobban szerettem egyedül lenni, amikor csak tehettem elvonultam a szobámba és rajzoltam.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Digitális rajztáblát használok, ami a laptophoz van hozzá csatlakoztatva, Photoshopot használok, mint fő program, Painttool sai-ban már nagyon kevés dolgot csinálok, mert jóval kevesebb a lehetőség ebben a programban, de ezzel kezdtem, és ahogy egyre több mindent tanultam Photoshopban, szépen lassan átváltottam. Még nagyon az utam elején járok, igyekszem minél több részletet bele vinni a munkáimba. Azért már látni egy kis fejlődést, de messze vagyok még a célomtól.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Mindig utáltam vázlatolni, számomra az egy örök pokol marad, unalmas és lapos. A színezés, részletkidolgozás az ami főként közel áll hozzám, ebben lelem örömöm, mindig imádtam megfigyelni a dolgokat, hogyan néznek ki, ezért is rajzoltam mindig realisztikusan, vagy legalábbis próbálok minél közelebb kerülni hozzá, ahogy fejlődök.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek segítették/megkönnyítették a jelenlegi pályafutásodat?

Tanulni leginkább más művészektől szoktam, vannak akiket támogatok is Patreonon, így kapok olyan tartalmakat is, amik számomra hasznosak és hozzá segítenek a fejlődéshez, pl videók, tutorialok, amikben mindig felfedezek valami újat. Miután áttértem a Photoshopra tanultam jóval több dolgot, hisz sokkal bonyolultabb program. Főként a rétegek használatát, ezen belül is van rengeteg opció, brush-ok használata, hogyan hangsúlyozzam ki a fény-árnyék viszonyt, más képek beillesztése és formára illesztése.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Mivel nem volt sok pénzem, így egy olcsóbb Wacom rajztáblát vettem, aminek nincs digitális kijelzője. Nagyon nehéz volt megtanulni használni, hisz előtte ceruzával alkottam, és a kezem néztem, itt pedig a monitort, míg a kezem dolgozik. Még mindig rengetegszer félre húzok, pedig már megtanultam kezelni.

Pályaválasztásnál mindenki támogatott a döntésedben? Nem próbáltak lebeszélni, hogy válassz inkább helyette egy manapság jól jövedelmező szakmát?

Szüleim mindig támogattak, persze volt amikor úgymond bele szóltak a döntéseimbe, de akkor még fiatal voltam, épp hogy elkezdtem a gimit, az ember ilyenkor még nem igazán tudja mivel szeretne foglalkozni, de nem igazán volt jellemző, hogy megmondják mit csináljak. Tanulni meg sosem szerettem, a grafikus végzettségem is csak azért lett, hogy legyen egy művészettel kapcsolatos szakmám, de nem szívesen dolgoznék grafikusként.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Mindig is szerettem a kicsit erotikusabb dolgokat, illetve a piacon is kelendőbbek az ilyen tartalmak, ezt is figyelembe kell venni, mi az ami jobban érdekli az embereket. A szexualitás mindig jelen lesz az életünkben. Ettől függetlenül is szeretek kicsit teltebb lányokat rajzolni, kevesebb ruházattal, főként nagy keblekkel. Imádom az animéket, legtöbb ihlet ezekből jön, illetve igyekszem évszakhoz kötni, ünnepekhez esetleg /Húsvét, Karácsony pl/ Így igazából mindig lesz olyan téma, amihez lehet igazítani a rajzokat, eszerint tervezni meg a következő alkotást.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Van amikor könnyen jön egy-egy ötlet, és van persze amikor napokat is gondolkozok, mert nincs semmi ötletem. Sokszor van, hogy kora reggel villannak be olyan képek, ötletek, amiket felírok, el ne felejtsem és később feltudjam használni. Mindig vázlattal kezdek, utána külön rétegekre megcsinálom a karaktert, csak simán az alap színt feldobom, ezután állok neki a háttérnek, amíg az nincs kész, hozza sem kezdek a karakter kidolgozásához, mert a háttérhez igazítom a fény viszonyokat. Sajnos volt már nem egyszer, hogy a hátteret elrontottam, és nem bírtam folytatni az adott rajzot, mert hátterekben mindig pocsék voltam, és mai napig problémát okoz összehozni egy frappáns hátteret. Rengeteg referenciát használok, elengedhetetlen, ha az ember szeretne minél élethűbben rajzolni, muszáj, hogy lássam mi hogy jön, akár egy ruhadarab, fény ilyen-olyan szögből, stb.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Először a háttérrel, ahogy előbb is említettem, Ehhez mindig rendes fotókat használok, de nem mindig van konkrét elképzelésem mit is akarok, ilyen esetekben akár órákig is keresgélek, mire találok olyat, ami megfelel. A másik a fény-árnyék viszony, szerintem ez sokaknál okoz problémát, nehéz megtanulni, olykor elképzelni, hogyan is eshet egy-egy árnyék az adott testre, vagy hogyan szűrődik át a fény pl hajon, falevelekről, ágakról, stb. És persze a kéz/láb rajzolás, ezt szerintem mindig elrontom, és valahogy nem látok fejlődést benne, kész rémálom. De remélem, ahogy telnek az évek, ez is javulni fog.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Amikor már közel járok a végéhez, mert akkor már látni mi is lesz az egészből, amin napok óta dolgozok. Nagyon kedvenc részem szerintem nincs, szeretem először az alap testet kidolgozni, utána ráépíteni a ruhát. Hmm igazából imádok cica lányokat, elfeket rajzolni, de elsősorban anime karaktereket szoktam, próbálom váltogatni, hogy ne mindig ugyan az legyen.

Ért-e olyan inger, behatás így random, ami aztán befolyásolta az alkotási folyamatot?

Igen, ha valami negatív dolog ér lelkileg, mélyebb csalódások, valaki elvesztése mindig szükségem van több hétre, amikor felfüggesztem a rajzolást, mert képtelen vagyok olyankor alkotni. Nekem ez csak boldogságból jön, máshogy nem megy. Ha nem vagyok stabil lelkiállapotban nem tudok rákoncentrálni és kihozni a legjobbat magamból.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusod?

Igazából próbálom az anime stílust a realisztikussal vegyíteni. A kidolgozást mindenképpen amennyire lehet élethűen megcsinálni, míg maga a karakter testalkata jobban elrugaszkodik a valóságtól, gondolok itt a nagyobb mellekre, keskeny derékra, nagyobb szemek, szélesebb csípő, combok. Mivel régebben is a realizmus érdekelt, most is ez áll hozzám a legközelebb, próbálom eszerint formálni a stílusom, és a szintemhez képest a legjobbat kihozni magamból.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Jelenleg Narmaya-n dolgozok /Granblue fantasy/ egész jól halad, és eltaláltam a hátteret is. Főleg anime, fantasy, ezalatt értem pl az elfeket, sellőket, succubust. Továbbá hetero, yuri, yaoi-t is szeretek rajzolni.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Csak is a rajz, mással nem foglalkoznék szívesen. Szeretek röplabdázni, de mondjuk, mint profi sportolóként nem tudnám magam elképzelni.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Sosem voltam szociális típus, így számomra a rajz is egyfajta szórakozás, anime nézés, manga olvasás, egy kis Overwatch.

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

Szerintem minden művész egy kicsit bele rak saját magából a műveibe, gondolok itt a stílusra, érdeklődési körökre, esetleg egyéni vágyainkat is megrajzolhatjuk. Nálam inkább az érdeklődési kör, de már kaptam olyat is, hogy a munkáimban a személyes vágyaim tükröződnek, amik nem igazán fedik a valóságot, pusztán tényleg szeretek erotikusabb pózokat, arckifejezéseket rajzolni. Ez az ami érdekel és boldoggá tesz. Persze van olyan rajzom, amiben a fiú karaktert kifejezetten olyanra csináltam meg, ami nekem az elsődleges zsánerem, de ilyen csak egy van eddig.

Mit gondolsz, az egyes generációkra kivetítve megváltozott-e a művészet fogalma, és ha igen, hogyan?

Mindenféleképpen, ez is ugyan úgy változik, mint a divat. Sajnos sokszor látom azt, hogy a vászon csak össze vissza van kenve, esetleg olyan technikával készül egy-egy mű, amihez igazából nem kell tudás, és nem kell éveket áldoznunk az életünkből, hogy megcsináljuk, és ezek mindig több figyelmet kapnak, mint azok az emberek, akik hosszú éveken át gyakorolnak, fejlesztik magukat. Vagy ott van a banán felragasztva a vászonra. Komolyan emberek ezt nevezik művészetnek? Picasso, Van Gogh, Michelangelo és társai forognak a sírjukban. Talán a marketingnek nagyobb szerepe van már, mint magának az alkotásnak. Jó marketinggel a szart is el lehet adni. Viszont szerintem mind1 milyen generációról van szó, a művészetre sosem fognak úgy tekinteni az emberek, mint egy lehetséges biztos pénzforrás. Akinek sikerül megtalálnia azt a célközönséget, akik fizetnek is érte, azok megtudnak élni belőle, a többi meg csak botladozik az én észrevételem szerint.

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Is-is igazából. Szeretem előre megtervezni mit fogok rajzolni, de vannak olyan elemek amik később jutnak eszembe, vagy látok egy képet, amiről új ötlet ugrik be. Mikor mennyire van konkrét elképzelésem.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Hát, mivel még nagyon az elején vagyok, és kezdőnek tartom magam, így nem igazán. Persze vannak olyan rajzok, amik jobban tetszenek, de még nem nagyon tudok mire büszke lenni.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik artistként szeretnének boldogulni a jövőben?

Kitartás a legfontosabb. A saját alkotásainkkal szerintem sosem leszünk teljesen megelégedve, de közel kerülhetünk a tökéleteshez. Nem szabad feladni, ha szembe jön egy akadály. El kell fogadni, hogy ez egy hosszú folyamat, 10 év után is tanulhat újat az ember. A másik dolog a szenvedély, ha nem érezzük ezt valami iránt, sosem leszünk benne jók igazán. Illetve a tehetség, ha nincs egyfajta művészi hajlama az embernek, nem érez rá, szerintem nem lesz olyan kiemelkedő, egy olyannal szemben akiben több potenciál van.

Az általad megformált karakterek sok mindenben eltérnek egymástól. Te hogyan gondolkodsz a karaktereidről?

Szerintem nem igazán térnek el egymástól, van mikor kicsit vékonyabbra sikerül, de többnyire ugyan azt a testalkatot próbálom rajzolni, esetenként kicsit jobban kiemelni a melleket, ha olyan karaktert rajzolok, pl Rangiku, Orihime/Bleach/, Tsunade/Naruto/

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Igazából nem sok emberrel beszélek, de őket barátoknak hívhatom. Főként interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot, mivel legtöbben másik városban vagy országban laknak. Sajnos nem sok energiám van, a cicám gondoskodik arról, hogy keveset aludjak, emellett alvás zavarom is van. De próbálok egészségesen élni, és mivel otthonról dolgozok, így igazából nem vagyok megkötve soha, én osztom be az időm.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Időnként előveszem, hisz máshogy nem tudom megnézni mennyit fejlődtem, de némelyikre rossz ránézni.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

A szabadidőm részben egyenlő a munkámmal, illetve szeretek az ágyra kiterülni és cicával belazulni. Új animék után kutatni, vagy vissza nézni a régieket. Kicsit játszani, ez amolyan feszültség levezetésként szolgál.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Borzalmas, sokan elvárjak, hogy ingyen megkapják azt, amivel az ember napokat, heteket dolgozik. Képtelenek felfogni, hogy ez nem mindenkinek csak egy hobbi, hanem az élete, ahogy nekem is. Szerintem sokan őrültnek is gondolnak, ahányszor megkérdezi valaki mit csinálok, többnyire az a válasz, hogy rajzolok. Szóval ez is hasonló, mint a piercing/tetoválás téma, hogy igazából sosem lesz teljesen elfogadott.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Nagyon is az vagyok, ritkán tudom azt mondani, hogy igen ez most fasza lett és tetszik.

Azok a munkáid, amelyeket megrendelésre készítesz, mennyire képezik részét az "univerzumodnak"?

A megrendeléseim többnyire ceruzás rajzok voltak fotó alapján, illetve cipő festés, főként anime karakterekről. Mindkettőt szeretem csinálni, de az igazi az lenne ha digitális megrendelésekét kapnék.

Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)

Van amelyik 2-3 nap, és van ami elhúzódik akar egy hétig is. Attól függ mennyire van meg a konkrét ötletem, mennyire bonyolult, hány karaktert kell kidolgoznom, vagy épp mennyi kedvem van hozzá.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Nem nagyon van semmilyen speciális módszerem.

Mennyire viseled jól a változásokat?

Ha van időm megszokni, úgy kevésbe rosszul. De nem szerettem sosem a hirtelen jött ötleteket, és alkalmazkodni hozzájuk.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Elvesztettem két szeretett cicámat is, sajnos betegek voltak. Nagyon nehéz volt cicák nélkül élni, mindig is az életem részei voltak. Az akkori kapcsolatom is tönkre ment, külön költöztem, ami annyira nem egyszerű ilyen árak mellett. Kiköltöztem külföldre, sok minden új volt, hozzá kellett szokni pár dologhoz. Tavaly volt egy műtétem, ami az erőnlétemet nagyon lecsökkentette, de szépen lassan alakul minden.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Na ezen még sosem gondolkoztam. Talán a soha ne add fel. Elvégre, ha van egy álmunk, amit elakarunk érni, azért tenni kell, nem is keveset.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Mielőtt elkezdtem digitálisan rajzolni, rátaláltam egy művészre, akárhányszor megláttam a rajzait a szám is tátva maradt. Azelőtt sosem láttam senkit, aki ilyen stílusban alkotott volna és ilyen jól megtudta volna ragadni egy-egy személy karakterét. Sakimichan az, aki miatt úgy döntöttem szeretnék én is digitálisan rajzolni. Több mint 10 éve ezt csinálja, és szerte a világon ismerik a nevét. Keményen megdolgozott ezért, és én sem tágítok. Ő adja a legtöbb erőt és motivációt. A kreativitása mindig lenyűgöz.

Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Hát főként ebből állnak a napjaim, illetve cicával foglalkozok, állandóan rajtam akar lenni. Olyan mint egy gyerek, ha épp nem vitázunk, akkor alszik. Ha elfáradtam rajzolásban, szeretek bepunnyadni és tvzni kicsit, vagy beszélgetni másokkal. Az elsődleges célom jelenleg, hogy egy új rajztáblára gyűjtsek, és tovább tudjak fejlődni egy komolyabb felszereléssel. Már lassan hobbinak nevezhető, hogy állandóan a macska szőrt szedem a számból, szememből és a lakás minden pontjáról. :D Más hobbim kifejezetten nincsen, max. az Overwatch.

Volt-e részed olyan meglepő, vagy vicces szituációban, amit a munkádnak köszönhetsz?

Néha akadnak igen érdekes kérdések, de ezek inkább idegesítőek, vagy csak nekem azok, nem tudom.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Sosem fogom megbánni, fontos hogy az ember azt csinálja, amit szeret, és ne legyen kényszer.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Jó lenne megidézni egy csomó egyszarvút, mitológiai lényeket. Annyival érdekesebb lenne az életünk, ha léteznének ilyen állatok.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Japánba, régi vágyam, hogy megnézzem a cseresznyefa virágzást tavasszal. Illetve Hot Springbe elmenni, végre ellazulni, megnézni a gyönyörű kerteket, régi épületeket. Japán annyira különleges hely, irigylem azokat, akik megtehetik, hogy elutazzanak oda.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Részben mindkettő, de hiszem, hogy kemény munkával elérem a célom, és mindig érhetnek meglepetések.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Hát remélem lesz több cicám és saját lakásom, amit átformálhatok egy totál csajos, pink egyszarvús mennyországgá, és közelebb kerülök a célomhoz. Remélhetőleg lesz több feliratkozóm Patreonon és azt csinálhatom, amit szeretek.