Risa Art

A művész és az alkotás kapcsolata rendszerint őszinte, bizalmas és tud újat mutatni annak is, aki végzi. A "művészlét" nem feltétlenül zsákutca vagy érthetetlen, megfoghatatlan dolgok összessége. Fiatal alkotóként sokkal inkább van lehetőség "másképp látni" ezt, mint kívülről, laikusként. Munkáról, művészkedésről kérdeztem Krisztinát.

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Dobos Krisztinának hívnak, 22 éves vagyok. Mindenem a rajzolás és igazából mindenféle kreatív, kézműves hobbit szívesen csinálok. Ezenkívül óriási anime és manga rajongó vagyok és egy igazi könyvmoly.

Dobos Krisztina - Risa Art

Hogy esett a Risa Art művésznévre a választásod?

A Risa név még a gimiben ragadt rám. Sok anime rajongó osztálytársam volt. Akkoriban ment az Animexen a Lovely Complex című anime, aminek a főszereplőjére nagyon hasonlítottam. Olyan magas, béna és foreveralone voltam, mint Risa. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy utána Risaként kezdjenek el szólítani. Mivel a Risa oldalnév már foglalt volt a Facebookon, ezért nagy kreatívan Risa Artként jelentem meg a platformon.

Hogyan csöppentél bele az artistok világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Még hetedik osztályban iratkoztam be grafikára délutáni foglalkozás gyanánt. Mindig is szerettem rajzolni, de akkoriban még állatorvos akartam lenni. Aztán a rajztanáromnak megmutattam a munkáimat, ő bevett a grafikafoglalkozásba és akkoriban kezdte mondogatni nekem, hogy művészeti gimnáziumba kellene tovább tanulnom. Ennyi löket elég is volt hozzá, hogy elhessegessem az orvosiról szőtt álmaimat. Onnantól kezdve csak a rajzolásnak éltem. Két év alatt felkészültem a művészeti felvételire és be is jutottam az iskolába. Innentől már tényleg nem volt kérdés, hogy mit szeretnék csinálni.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig? Milyen hamar találtál rá a saját stílusodra? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Digitálisan és tradicionálisan is alkotok. Mostanában inkább digiben dolgozom, de ez főleg a hangulatomtól függ. A grafika mindig is jobban ment, mint a festészet, így gimiben a grafika felé orientálódtam. Nagyon szeretek linót metszeni, ez az egyik kedvenc technikám. Szeretek tussal rajzolni, akvarellel festeni, szenezni és grafit ceruzával dolgozni. Később magába szippantott a digitális alkotás is, itt főleg képregényeket rajzolok és megrendelésre készítek dolgokat. A gimi második felétől kezdtem figyelni a stílusomra, bár a hozzám közel állók mindig is mondták, hogy bárhonnan felismernék a rajzaimat. Viszont ekkor kezdtem el jobban odafigyelni a stílusjegyeimre, az erősségeimre és azokra próbáltam helyezni a hangsúlyt. Mivel modellem nem volt, így sokszor magamat rajzoltam fotóról, így a rajzaim eléggé hasonlítanak rám. Most már viszont direkt rajzolom bele magamat a képeimbe, ugye a képregények miatt is, és mert így akarom kifejezni az érzéseimet és az engem ért dolgokat.

Folytattál művészeti tanulmányokat? Miket tanultál eddig?

Igen, általános hetedik osztályától a gimi végéig. Aztán 2,5 évig rajztanári szakra jártam, de elég sok rossz dolog történt ott velem, szóval azt az iskolát ott hagytam. Most tanító szakos vagyok, de itt is van rajz órám és remélem, hogy indul majd a rajztanító szak is. Főleg alakrajzot, festészetet, grafikát, egy kis szobrászatot tanultam. Sajnos a digitális rajzolást még most is ördögtől valónak tartják, szóval azt autodidakta módon sajátítottam el.

Számodra az alkotás önmegvalósítás, vagy munka?

Is-is. Egy éve komolyabban nekifeküdtem a megrendeléseknek, így sokszor munkává válik. De minden egyes megrendelésben próbálom megtalálni önmagam, még ha nem is feltétlenül szeretem, mert sokszor a megrendelők érdekesek tudnak lenni...

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet?

Én nem látom annyira eltérőnek, de elég szigorú vagyok magamhoz, szóval lehet rosszul látom... Főleg az anime/manga stílus hatott rám, ami azért masszívan meglátszik a munkáimon a mai napig. Ezt próbáltam ötvözni egy nekem tetsző, picit realisztikusabb, de mégis meseszerű elemekkel kevert stílusban.

Daylara  Kép: Risa Art

Mi a legnagyobb kihívás artistként?

Artistként megélni. Még tanulok és csak nyáron vagy vizsgaidőszakban dolgozom, de már most látom, hogy baromi nehéz lesz betörni. Az elismerést és a tiszteletet is ki kell magunknak verekedni, főleg ha nem szokványos dolgot csinálunk. Itthon a képregények nem túl népszerűek, főleg ha magyar alkotók munkáiról van szó. Arról meg már nem is beszélek, hogy milyen sokan mennyire rosszul viszonyulnak a digitális alkotásokhoz. Szerencsére a külföldiek nyitottabbak és szívesebben fizetik meg a munkádat. Nem is nagyon van már magyar megrendelésem...

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik artistként szeretnének boldogulni a jövőben?

Óriási rajzi és egyéb tudás. A mai modern világban jó, ha értesz a rajz- és szerkesztő programokhoz, tudsz videót vágni, animálni, vektorgrafikát készíteni és egy kis weboldal szerkesztést sem árt tanulnod. Ezen kívül ismerd a művészettörténetet, ismerj kb. minden festőt és képzőművészt, meg azért legyen benned valami plusz. Tudj közösséget építeni, mert a közösségi média által uralt világban ez nélkülözhetetlen. Persze ennyi minden szerintem senkinek sem megy. Telített a pálya, muszáj -ha nem is mindenkinél, de az átlagnál-jobbnak lenned.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Szeretem a shounen/shoujou/ történelmi/ youkai/horror/seinen stb. animéket és mangákat. De sorozatozni is szoktam, vagy nagy ritkán filmezek. Könyvekből a szépirodalom és fantasy között kóválygok, jelenleg Mark Lawrence-Tövisek Császára c. könyvét olvasom. Mostanában elkezdtem gamelni is, de még csak a Skyrim elején tartok. Szeretek órákat azzal tölteni, hogy gekkós csoportokban olvasok a gekkók tartásáról. Ezen kívül szinte minden tevékenységemhez zenét hallgatok, főleg a rock és metal keretein belül, de nyitott vagyok majdnem mindenre.

A kezdeti nehézségek közepette nem érezted, hogy inkább hagyni kellene az egészet, és valami másba kellene belevágni?

Régebben olykor rám tört ez az érzés, de aztán rájöttem, hogy ha nem rajzolhatok, akkor nincs értelme az életemnek. Lehet, hogy nem ebből fogok megélni, de attól még megrendeléseket és kisebb sikereket elérhetek. Persze nem ez a cél, de valahogy mindenképpen jelen kell lennie a művészetnek az életemben.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad? Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Szeretem a tervezés részét a dolgoknak. Amikor még csak skiccekből meg ronda összevisszaságból áll minden, de már érzem, hogy ez egy egészet fog alkotni. A nagy és kicsit egyhangú felületeket nem szívesen színezem/árnyékolom. Jobban szeretem az apró részletek kidolgozását. A legjobban női arcokat szeretek rajzolni és imádom a szemeket. Képregényt szeretek a legjobban rajzolni, de ott ki nem állhatom, amikor árnyékolni kell. Sokszor azért csücsül a mappában akár hetekig egy képregény oldal, mert nincs kedvem árnyékolni.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

A saját életemből merítek. Az engem ért jó és rossz dolgokról készítem a rajzaimat. A képregényeimnél érhető ez leginkább tetten, ugyanis a Retard Művek főleg a barátomról és rólam szól. Bár ez az életem pozitív oldalát mutatja be. Az engem ért tragédiákról és azok megéléséről, kifejezéséről a random tusrajzaim és a zene illusztrációim árulkodnak. A Himitsu képregények egy része is belőlem fakad, de ott azért már elég sok fantasy elemmel vegyül. A témakör igazából kedvfüggő, eléggé hangulatember vagyok,szóval amihez éppen kedvem van. Egyedül a képregényeknél figyelek oda arra, hogy igenis tartsam a tempót, igenis foglalkozzak velük.

Kép: Retard Művek

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Jellemző is, meg nem is. Nálam a rajzolás rész tudatos dolog, elvégre a kompozícióra, az arányokra, a színekre, a tónusértékekre oda kell figyelni. A skiccelés kicsit ösztönösebb, ott még nem figyelek ezekre, csak gyorsan lefirkantom azt, ami a fejemben van. De ez főleg azoknál a rajzaimnál jellemző,ahol az érzéseimet szeretném kifejezni. A képregények teljesen másak, ott egy végig tudatosan elkészített, felépített dologról van szó. Ott tervezek, skiccelek, rajzolok, árnyékolok, feliratozom. Amikor "csak úgy" rajzolok, akkor főleg egy dal indítja el az egészet. Kivált egy érzést, felszínre tör valami és akkor csak jön minden magától. Szóval az alkotáshoz nálam elengedhetetlen a zene, még a képregények készítése közben is kell.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Saját magammal. Sokszor kerülök az ún. "alkotói válság" állapotába és valahogy muszáj kimozdítanom magam belőle. Elég melankolikus alkat vagyok, szóval ilyenkor a jó dolgokra kell összpontosítanom. Ilyenkor valami olyat rajzolok/csinálok, ami nem feltétlenül jellemző rám, kicsit kimászom a komfortzónámból és újra visszalendülök.

Milyen anyaggal dolgozol a legszívesebben?

Papír, linó, szeretek hungarocellből dolgokat készíteni, gyurma, papírmasé, ruhaanyag, de bármit szívesen használok, ha van rá lehetőségem.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

A Retard Művek képregényei állandó témám(bár olykor kicsit háttérbe szorul), éppen a Himitsu 3. fejezetét skiccelem fel, közben pedig leopárd gekkós karácsonyi megrendeléseket csinálok. De most akarok egy újabb zene illusztrációt is készíteni, már érik bennem egy ideje, lassan papírra vetem.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Itthon lennék és rajzolnék, hüllőket és madarakat mentenék(kisebb állatkertem lenne), jótékonykodnék, állandóan kiállításokra és színházba járnék. Rengeteget utaznék, bejárnám a világot és kiadatnám a képregényeimet.

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Abszolút. Most is ezt próbálom csinálni, csak apró léptékben, amennyire a lehetőségeimből és az anyagi helyzetemből telik.

Mit gondolsz, miben vagy más, mint a többi művész?

Nem tudom. Ezen nem szoktam gondolkodni. Szerintem semmiben. Én is szeretek alkotni, ez a mindenem és majd meglátjuk mi lesz belőle.

Bloody Himitsu tus sorozat 2. rész  Kép: Risa Art

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

A megrendelések kivételével igen. Az összes munkám személyes, persze a gyakorló és sulis rajzok nem, azok csak tanulmányok.

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Az alkotási folyamat előtt. Mindig megjelenik előttem egy kép és azt próbálom meg lerajzolni. Ez a képregényeknél vicces, mert egy komplett oldal összeáll a fejemben és már úgy rajzolom fel, hogy tudom, mi merre lesz(még a szövegbuborékok is).

Kinek a művét akasztanád legszívesebben nappalid falára?

Igazából bármelyik híres művészét. Ha már annyi pénzem van, hogy a falra tudom akasztani... De szívem szerint Alphonse Mucha, Vincent van Gogh, Manet, Monet, Degas, Renoir, Waterhouse stb. művét/műveit aggatnám a nappali falára.

Meg tudnál említeni olyan művészt, aki számodra követendő példa?

A volt tanárom, Börcsök Attila Tanár Úr.

Művész társaiddal milyen a kapcsolatotok? Gyakran találkoztok, vagy inkább elvonulva dolgoztok? Szoktatok egymásnak segíteni, kikéritek egymás véleményét?

Amíg gimibe jártam, addig elég sok magyar artistot megismertem. Már eltávolodtunk egymástól, de ha segítséget kérnék tőlük, biztosan nem küldenének el, ahogy én sem őket. Én mindig is kicsit zárkózott voltam, így magamtól nem ismerkedem, de ha valaki rám ír és tanácsot kér, vagy csak barátkozna,akkor nyilván nem hajtom el. Régen sokszor kikértem a véleményüket, de egy idő után elnéptelenedtek a normálisabb csoportok, akik maradtak pedig inkább csak személyeskedtek. Eléggé átlendült ez az egész egy cicaharcba, amiben nem kívánok részt venni. De azért annak örülök, hogy olykor még képesek vagyunk összefogni.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

A viszonnyal egészen addig nincsen nagyobb probléma, amíg nem kell érte fizetni. Akkor már jönnek a lealacsonyító kommentek, hogy ez nem is munka, ezért pénzt kiadni felesleges... Ami zavar, hogy az átlagember a giccset, az átlagos másolt dolgokat preferálja, így ennek nagyobb a piaca. Ez azért szomorú, a közízlés eléggé megkopott.

Tudsz az alkalmazott technikáidról mesélni egy kicsit?

Olyan nagyon különleges technikákkal nem dolgozom. Igazából mindenről van fent Youtube-on videó, sokszor én is azokból tanultam. A linómetszés és nyomtatás az, ami kicsit különlegesebb. A metszésnél arra kell figyelni,hogy tükörképet készítsünk, mert a nyomtatásnál minden megfordul, az írás is. Ez egy magasnyomásos technika, ekkor a nyomódúc felületéből azok a részek emelkednek ki, amelyek később a lenyomat rajzát fogják képezni. A kimetszett részek adják a fehér, míg a megmaradt részek a fekete/színes felületeket. A nyomtatást én jobban szeretem géppel készíteni, mert imádom az egész folyamatot. A legjobb az egészben az, amikor a nyomdafestéket oszlatod el a hengerrel és a festék és henger találkozásából egy fura hang keletkezik és azt egyszerűen imádom. xD

12-es vizsgamunka. Linó metszet  Kép: Risa Art

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Önmagam legnagyobb kritikusa vagyok, általában semmivel nem vagyok elégedett. Így állandóan letargikus állapotba kerülök, ha meglátom egy kész munkámat.

Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy festmény? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)

Ez tényleg elég sok mindentől függ. Általában attól, hogy mennyi időt tudok rászánni. De van egy pont, amikor az agyamban bejelez valami, hogy "ez most már így elég lesz, nem kell többet kínoznod az eszközeidet."

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Igen, ha visszamehetnék az időben, akkor sem tennék másként.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Mindenkit meg tudnék gyógyítani.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Japánba. Ez az első számú utazós álmom.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Ez volt a tablónkra írva, de csak 1-2 éve értettem meg igazán és azóta eszerint próbálok élni:

"A szeretésen kívül minden emberi tett: romépítés." /Fodor Ákos/

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Mint már korábban is említettem, Börcsök Attila Tanár Úr. Ő egy remek grafikus, óriási tudásanyaggal, alázattal rendelkezik és nagyon jó pedagógus. Miatta rajzolok, ő "fedezett fel", és tanított, egyengette az utamat. Nem bánt velem kesztyűs kézzel, sokszor sírtam egy-egy grafika fakt után, de idővel megedződtem. Amíg élek hálás leszek neki mindazért, amit tőle kaptam és fel fogok rá nézni a tudásáért.

Csendélet  Kép: Risa Art

Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Tanulással, a házimunka elvégzésével, olvasással, sorozatozással, animézéssel telnek a napjaim. Hétvégente pedig a párommal vagyok. De azért szoktam blogolni, olykor történeteket írok és újra szeretnék majd cosplayezni. Ha elkap a bolondéria, akkor a gekkóm terráriumába készítek dolgokat, vagy a BJD-immel foglalatoskodom. "A célom az, hogy jó legyek hű társam oldalán..." Viccet félre téve, tényleg igaz az idézet, meg azért szeretnék kicsit befutni a rajzaimmal.

Volt-e részed olyan meglepő, vagy vicces szituációban, amit a munkádnak köszönhetsz?

Már páran felismertek és odajöttek hozzám, hogy " Te vagy Risa?" vagy "Te csinálod a Retard Műveket?". Ennek mindig örülök, de eléggé meg tudnak vele lepni. Egy lány rám írt, hogy látott az XY-ba tartó buszon, nem is hitte volna, hogy errefelé lakom. A másik egy eléggé kellemetlen szitu volt, mert a vonaton ismert fel egy srác, akivel egyébként régen ismertük egymást, de elég csúnya elválás lett belőle... És oda jött hozzám, majd az arcomba nyomta a telefonját, rajta a Facebook profilommal, hogy ez én vagyok? Mert nagyon szereti a képregényeimet. Hát, elég érdekes szitu volt.

Nagyon sok dologgal foglalkozol egyszerre, Retard Művek, egyetem stb. Honnan van ennyi erőd erre a sok mindenre?

Szívből csinálom (jó, az egyetemet nem mindig xD), és ennyi. Olykor kicsit háttérbe szorulnak a dolgok egymás miatt, de mindig igyekszem szinten tartani őket. Nem mindig könnyű, mert sokszor választanom kell, hogy akkor most vagy megrendelést csinálok, vagy képregényt, aztán az egyetem közbe szól, és azt mondja, hogy egyiket sem.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Én mindig tervezek, már előre elterveztem az életemet is kb. De ez szerintem annak is köszönhető, hogy nő vagyok. Tipikusan a második randin a menyasszonyi ruhán gondolkodó... A sorsban már nem bízom, eléggé tönkre vágott mindent ami csak jó volt, de ki tudja? Lehet tartogat még valamit a számomra.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Művész háziasszony anyaként, aki valami lehetetlen dolgot csinál, van egy csomó hüllője, egy huskyja, esetleg külföldön él a kis családjával. Aztán majd visszaolvassa ezt a pár sort és jót röhög rajta, hogy milyen naiv volt 10 évvel ezelőtt...