Rini Cosplay

Rini sokat töprengett a felkérésen, mielőtt maga is interjúalany lett. Az alkotás iránti szeretet és a közönség támogatása mindennél fontosabb számára. Nyíltsága, életbe vetett hite, kitartása példaként lebeghet a fiatal tehetségek előtt. Alkotásairól, a sikerhez vezető útról, álmairól és terveiről kérdeztem őt. 

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Szia/Sziasztok, Rini vagyok, magyar japán rock cosplayer, röviden jrock cosplayer. Pontosabban the GazettE - Ruki cosplayer, mert rajta kívül nem nagyon szoktam másokat megszemélyesíteni.

Hogy esett a Rini művésznévre a választásod?

Mindenképpen szerettem volna valami olyasmi nevet, ami közel áll Rukihoz, de nem akartam ugyanazt, hogy maga a név aztán miképp jutott az eszembe, már nem emlékszem. Az évek alatt próbálkoztam más nevekkel is, mégis mindig visszatértem ehhez, most meg már nem is akarok változtatni.

Hogyan csöppentél bele a modellek és cosplayerek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

A cosplayerek világába eléggé korán, amikor igazán felfedeztem az animéket, viszont nem azonnal kezdtem neki. Eltelt pár év, mire elszántam magam. A modellek világába már később, egy két éve, amikor elkezdtem a divat világában dolgozni. Mint sima modell nem állnám meg a helyem a magasságom miatt, de mint cosplayer modell ez nem igazán lényeges már. Az első gondolatom? Nem igazán azzal indult az egész, hogy márpedig én ezzel komolyabban akarok foglalkozni, inkább amolyan hobbi volt. Azóta természetesen ez változott. Minél inkább komolyabban szeretném ezt csinálni.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek segítették/megkönnyítették a jelenlegi pályafutásodat?

Amit a leginkább megtanultam, hogy sosem lehetek elég jó. Maximalista vagyok, nem tudok megelégedni a munkámmal, mindig találok benne hibát, ami miatt nem tetszik/ nem leszek elégedett. Női szabóként végeztem, ez, mint olyan hatalmas segítség, mert bármilyen ruhát el tudok készíteni, elég csak látnom magát a ruhát. Ha az megvan, megtudom csinálni a szabásmintáját, utána pedig magát a ruhát is a saját méreteimre.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

A hétköznapokban, minimalista, letisztult. Szeretem a bő, három vagy négy számmal is nagyobb felsőket, amikben kényelmesen érzem magam. Inkább azt mondanám, megküzdeni érte volt nehéz, nem az első lépéseket megtenni.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Persze. Mindig változik, attól függően milyen cosplayt vagy ruhát csinálok éppen. Az eszközeim is eképpen variálom. Jelenleg háztartásbeli kisgépekkel, hely és pénz hiányában ipari gépeket nem igazán tudok beszerezni, de ami késik nem múlik. Használok még szabászati standard méretű szabóbabát, festékeket (textil, akril, stb.), ami éppen szükséges vagy helyettesíteni tudja az adott dolgot.

Mindenki számára mást jelent az inspiráló szó. Te hogyan tudsz vele azonosulni?

Zene. Ilyen egyszerűen, ilyen közhelyesen. A zene indított el komolyabban azon az úton, amin most sétálok.

A művészetben nagyon fontos az inspiráció. Te miből inspirálódsz, mik azok a dolgok, amik téged megihletnek? Ki vagy mi inspirált arra, hogy jelmezkészítéssel foglalkozz?

Erre is csak azt tudom mondani, amit előzőleg, hogy a zene. Azok az érzelmek, gondolatok, amik számomra felfedezhetőek egy-egy adott számban, sokszor mérföldkövet tudnak lenni. Eleinte az anime, később a the GazettE-s srácok, mostanában már a zenészek mellett a barátaim is, akik a legnagyobb szarban is mellettem vannak.

Hogy fogadták el a körülötted élő emberek a hobbidat?

Vegyes érzelmekkel. Amikor elkezdtem az osztálytársaim nevetve, hiszen mindig is más voltam az 'átlagos' lányoktól, másabb érdeklődési körrel, a szüleim kétkedve, mennyire fogom komolyan venni, mikor unom meg és hagyom az egészet a süllyesztőben. A barátaim pedig biztattak, mert miért ne lehetne, ha más nem egy érdekes hobbi.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Mindenképpen maga a ruha elkészítése, az ami a legközelebb áll hozzám. Persze belebújni Ruki bőrébe is igencsak izgalmas érzés, ami egyre inkább magával ragad. Egyetlen egy szóval le tudnám írni magam: őrült.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Az elején annyira nem volt tudatos, mint már most, de igen; tudatosan alakítom az ízlésem szerint. Főként ruha választásnál, készítésnél már egyértelműen abban az irányban haladok, ha pedig vásárolok egy-egy darabot, akkor is egyre inkább ez a mérvadó. Hiszen szeretném jól érezni magam abban, amit viselek, ez pedig csak abban az esetben megy, ha a ruhám is szeretem.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Nagy ritkán eljárok bulizni, de a szórakozás többnyire nekem kimerül abban, hogy vagy koncert felvételeket nézek orrvérzésig, vagy a barátaimmal találkozom, bár az utóbbit nem sűrűn csinálom, nem szeretek kimozdulni nagyon.

Számodra az alkotás önmegvalósítás, vagy munka?

Mindenképpen önmegvalósítás. Ha munka lenne, azt jelentené, nem élvezem már annyira.

Mi a legnagyobb kihívás modellként?

Nehéz erre válaszolni, minden kihívás igazából. A legnagyobb mégis talán az, hogy a jrockerek nem annyira ismertek szélesebb körben, nehéz egy fotósnak azonosulni vele, a pózokkal, a kisugárzással. Nem tudom, hogy a nememből kifolyólag, de mindig el lesznek nőiesítve a képek, talán túlságosan is, sokszor hiányzik belőle az, ami szerintem jobban megjelenítené a személyt, akit cosplayelni próbálok.

Hogy lesz egy ötletből kész produktum?

Rengeteg vívódás, ötletelés és keresgélés után, hiszen, ahogy egy jó barátom megfogalmazta, magyar cosplayerként igencsak be vagyok határolva alapanyagokat, stúdiókat, lehetőségeket tekintve.

A következő félév milyen munkákat tartogat a számodra?

Még nem tudom. Contól és ötletektől függ. Nem szoktam túlságosan előre tervezni, bár a lista hosszú miket szeretnék megcsinálni, mindig vannak újabb ötletek, amik felülírják az előzőeket.

Itthon vagy külföldön tervezed a későbbiekben?

Kezdek egyre inkább arrafelé hajazni, hogy külföld. Szeretném új helyeken kipróbálni magam.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik cosplayerként vagy akár modellként szeretnének boldogulni?

Ez szerintem minden és mindenki esetében más, ezért nem is tudok konkrétan válaszolni erre a kérdésre. De az emberek elvárásai mindig nagyok lesznek. Nem megriasztani akarok senkit sem, inkább azt tanácsolnám (amit persze én sem tudok megfogadni, hiába lenne tanácsos) a saját boldogsága miatt csinálja mindenki.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Mindenképpen a pesti élet. Vidéki vagyok, nem vagyok hozzászokva, ahhoz a mértékű nyüzsgéshez, ami itt zajlik, ahhoz a mérhetetlen zajhoz és rohanáshoz, ami a mindennapokat jellemzi itt. Egész egyszerűen nem szeretem, nincs meg szinte sehol sem a nyugalom.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Igen, visszaszoktam és jókat nevetek magamon, vagy éppen fogom a fejemet egy-egy megoldáson. Talán szégyenlem is, pedig mindenki kezdi valahol, senki sem a tökéletessel indít. De még a mostani alkotásaim sem szeretem, így talán érthetőbb, hogy a legelsőket még inkább nem preferálom.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Túl sok minden jut az eszembe. Szívesen csinálnék saját ékszer vagy ruha márkát, saját kiadót üzemeltetni feltörekvő zenészeket felkarolva, rendezvényeket szervezni és lebonyolítani, cosplayereket támogatni, valamilyen formában az állatokkal foglalkozni.

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Igen, hisz csak olyannal lennék hajlandó foglalkozni, ami érdekel. Ha nem akkor elveszteném azt, ami vagyok.

Van esetleg kedvenc fotósod, akivel szívesen együtt dolgoznál?

Nem vagyok még annyira tapasztalt ilyen körben. Szívesen kipróbálnám milyen lehet japánban dolgozni, japánban modellkedni.

Milyen érzés a kamera előtt lenni?

Még mindig rettenetesen zavarba ejtő. Egyszerűen nem tudom megszokni, talán majd egyszer, ha tapasztaltabb leszek. Ki tudja?

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Bármit, ami kellőképpen le tudja kötni a figyelmem, vagy lelazít. Mindig több dolgot csinálok egyszerre. Egy jó könyv, sorozat, anime, zene, dokumentum film, film, játék, igazából bármi.

Milyen projektjeid, produkcióid vannak készülőben jelenleg? Miben vagy most benne, mi mozgatja a fantáziádat?

Titok. Az éppen készülő projekteket, maximum egy két ember szokta tudni. Rászoktam arra, hogy nem mondom meg, ha éppen nem biztos valami miatt. Egyre inkább érdekel a bécsi Viecc con vagy éppen az orosz jrock con. De leginkább az új albumok, single-k, koncertek.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Magam sem tudom sokszor, hogyan tudom még mindig csinálni. Van, hogy csak csinálom és csinálom, teljesen elvesztve a kapcsolatomat a külvilággal, belefeledkezve abba, amit éppen csinálok. A szociális kapcsolataim... erre inkább nem válaszolnék.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Nincsen.

Miben érzed inkább elemedben magad?

Mindenképpen cosplayben.

Hogyan bővült, szélesedett a palettád?

Talán nem sokban, megoldásokban mindenképpen. Igyekszem más cosplayerektől is tanulni, technikákban, kidolgozásban, stb.

Ha most vágnál bele a cosplayezésbe, modellkedésbe, csinálnál-e bármit is másként?

Nem hiszem. Minden úgy jó, ahogy most van. Legalábbis még így érzem, aztán ez persze változhat majd idővel.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Anno, amikor én ennek neki kezdtem sokkal több olyan személyt ismertem, aki jrock cosplayer volt. Mára már nagyon sokan közülük abbahagyták vagy egészen mással foglalkoznak, más irányba fordultak. Akik nagyon sokban inspiráltak az Ruka Matsumoto művésznevű francia és Kenji Chii művésznevű orosz cosplayerek voltak. Ruka-san ugyanúgy Ruki cosplayer volt, nagyon tehetséges, rendkívül élethű és naprakész. Kenji-san pedig a másik kedvencem Aoi cosplayer. Kettőjük között nagy különbség talán, hogy Kenji-san külsőre is rendelkezik hasonló adottságokkal, mint Aoi-san, hiába nő. Az arcának vonásai nagyon közel állnak a gitároséhoz, Ruka-san pedig sminkkel nagyon jól tud hasonulni Rukihoz. Nagyon sokszor inspiráltak a képeik, hogy folytassam.

Mennyire vallod magad gamernek? Mely játékokra fektetsz nagyobb hangsúlyt a szabadidődben? Van kedvenc játék amire mindig szakítasz időt?

Nem igazán. Nem vagyok annyira benne a gamerek világában, persze van, amivel szívesen játszok. Ilyen például a VR szemüveges beat saber, de ezzel is csak olyankor szoktam, ha game pubba megyek, ami nem sűrűn esik meg. Nem igazán értem sokszor egy-egy játék menetét, mi a taktika, amit jó követni, nem vagyok jó a csapatjátékban és inkább a gonoszok oldalán vagyok. De a beat saber eddig egész jól megy kezdőhöz képest. Azért egy profival sosem mernék kiállni.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Mindenképpen. Egyre inkább megtalálom önmagamat, azt ami igazán boldoggá tesz.

Amikor nem veszed fel valakinek az alakját, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Többnyire szeretem a családommal tölteni az időmet vagy a saját kis világomban elveszve. Mindennek igyekszem megtalálni a maga helyét. Mondhatni két életet élek. Egyiket cosplayerként, modellként, a másikat a publikumtól teljesen elzártan igyekszem, hiszen mindenkinek szüksége van magánszférára. Habár jrocker lettem, ezzel együtt jrock cosplayer nem szűntem meg animésnek lenni sem. Szeretek új, érdekes animéket nézni, rajzolni, mangákat olvasni.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Alakváltó lennék! Nagyon vicces lehet, egészen biztosan más érzés lenne, mint cosplaybe bújni.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Nem meglepő, ha azt mondom, hogy Japánba. Biztos vagyok benne, hatalmas löketet adna és rengeteg inspirációt is.

Tervező, célokat kitűző ember vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Tervezni nem minden esetben szoktam, célokat kitűzni viszont annál inkább, hisz kell a motiváció, anélkül megrekedek. Így is nagyon nehéz megállni ebben a közegben a helyemen, nagyon sokszor elbizonytalanodom, nem egyszer akartam már feladni.

Hogy képzeled el magad 10 év múlva?

Remélhetőleg valamivel előrébb. Mindenképpen szeretnék fejlődni, kiteljesíteni a stílusomat. Kijutni Japánba is minimum egyszer, motiválni másokat. Sok mindent lehetne mondani, de talán ezek azok, amik fontosabbak.