Harmat Nikolett - NinnyArt

Harmat Nikolett még csak a húszas évei elején jár, de máris ő a legismertebb és legsikeresebb festőművész. A magyar képzőművészet meghatározó alakja. Számos alkotása közül kiemelkednek a "Csillagjegyek" témakörben létrehozott műalkotásai. Hiszen a mai magyar képzőművészek körében azt a vonulatot képviseli, amelynek tagjai még klasszikus művészeti és technikai eszközökkel, fejben, szívben és lélekben előre komponálva alkottak maradandó művészi remeket.

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Sziasztok! Harmat Nikolett vagyok, művésznevemen NinnyArt. Képzőművészettel foglalkozom, főleg realisztikus portrékat rajzolok, amikbe valami szürreális elemet csempészek. A szépséget és a fantáziavilágot próbálom megragadni a műveimmel.

Honnan jött a NinnyArt művésznév?

A művésznevem a becenevemből és egy Art-adalékból áll. A becenevem egyébként úgy lett a Nikolettből, hogy mikor a kishúgom elkezdett beszélni, még nem tudta kiejteni a nevem, és így egy sajátos "Ninivel" állt elő, ami nagyon megtetszett a barátaimnak, és többen is elkezdtek így szólítani.

Hogyan csöppentél bele a művészek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Azóta rajzolok, amióta megtanultam ceruzát fogni a kezemben, nem volt egy konkrét pont, ahol eldöntöttem, hogy nekiállok. Viszont amikor a pályaválasztásra került a sor, akkor kezdtem komolyabban venni a rajzolást. Elvégeztem a képzőművészeti középiskolát, ahol végre megtanulhattam a fontos alapokat ahhoz, hogy ma a saját ötleteimet is kifejezésre tudjam juttatni.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Pontos tervezés előzi meg minden rajzomat. Több verziót készítek, gyors firka formájában, és amelyik a legjobban sikerül, azt jobban kidolgozom, míg végül nem lesz olyan, mint amit elképzeltem. Gyakran kész ötletekkel állok neki, de van, hogy órákat görgetek az interneten motiváció hiányában, mire támad egy ötletem egy képről, vagy egy mondatról, amit valahol látok. Régen csak képeket másoltam, hogy gyakoroljak, és meglegyen a technikai alapom ahhoz, hogy egy nap valami sajátot is alkothassak. Ma ez annyiban más, hogy bármilyen elképzelésemet meg tudom alkotni. Ez nagy szabadságot ad.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Sok mindent kipróbáltam, de a kezdetektől fogva az volt a célom, hogy valami valósághűt adjak vissza. Először persze egyszerű portrékkal kezdtem, képeket másoltam, és próbáltam minél hasonlóbbra csinálni. Aztán próbálkoztam színesebb rajzokkal, festményekkel. Mikor megvolt az alap, és úgy éreztem most már nem okoz gondot egy arc lerajzolása, akkor kezdtem el egy kis érdekességet vinni a képeimbe. Akkor jöttek a színes tájak, minták, virágok, amiket általában a nők hajába, fejére szerkesztettem. Még nem érzem úgy, hogy teljesen kifejlett lenne a stílusom, még mindig fejlesztem és változtatok, de szerintem a női portrék azok, amik mindig fő elemeit képezik majd a rajzaimnak.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

Először az alapokkal kezdtem, sokáig nem is mertem valami sajátosba belefogni. Úgy gondoltam, az a legjobb módja annak, hogy megtaláljam, mi az, ami igazán az én stílusom lehet, hogy összegyűjtöttem azokat a művészeket, akikre felnéztem. Megnéztem mi az, amin gyakran megakad a tekintetem, és mi az, ami legtöbbször megjelenik az én alkotásaimban is. Így áll össze egy stílus, mindig hasonló kompozíciókkal, elemekkel. Ma már van bátorságom előre megtervezni egy képet, mert tudom, hogy át tudom majd adni azt, amit szerettem volna, és a technika hiánya nem fog ebben korlátozni. Ez sokaknak gondot okoz a kezdeteknél, nekem is nehéz volt.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

A munkám során csak egyszerű ceruzákkal és akril festékkel dolgozom. Nagyon sokáig nem is gondoltam rá, hogy beszerezzek valami komolyabb felszerelést, szóval az összes korábbi rajzom pár ceruza, esetleg festék kombinációjával készült. Ma már beszereztem több félét, de úgy gondolom, hogy drága eszközök nélkül is lehet nagyon jót alkotni. Viszont rendes tárolóm még mindig nincs a munkáim számára, ami sokszor megdöbbenti a követőimet, szóval azon is dolgozom, hogy a jövőben méltó helyre kerüljenek az alkotások.

Mindenki számára mást jelent az inspiráló szó. Te hogyan tudsz vele azonosulni?

Az inspiráció szerintem mindenki számára egy olyan erőt jelent, ami alkotásra, cselekvésre készteti. Ez a mozgatórugója mindennek.

A művészetben nagyon fontos az inspiráció. Te miből inspirálódsz, mik azok a dolgok, amik téged megihletnek? 

Nagyon sok féle mód van arra, hogy inspirálódjunk. Mindig máshonnan jön az ihlet, nem is tudnám így behatárolni. Sok művész munkáit láthatom mindenhol, a közösségi média segítségével, itt tudom követni a kedvenceim munkásságát is. Habár lenyűgöznek az alkotásaik, konkrét ötleteket nem szoktam belőlük meríteni, mert úgy érzem valami újat kell alkotnom, nem hasonlót.

Ugyebár művészeti tanulmányokat folytattál. Erről tudnál mesélni egy kicsit bővebben? Miket tanultál eddig?

A tanulmányaimat egy szakközépiskolában szereztem, ahol kiemelt figyelmet fordítottak a tradicionális művészetre, az anatómiai és perspektivikus alapokra. A rajz és a festészet mellett sok más technikában is kipróbálhattuk magunkat, mint például szobrászat, mozaik készítés, fényképészet. Megtanultunk hogyan készítsük el önállóan a festékeinket, vásznunkat, hogyan reprodukáljunk egy festményt. Emellett fontos volt még a művészettörténet megismerése, ami mindezt átfogja és végigkíséri.

Pályaválasztásnál mindenki támogatott a döntésedben? Nem próbáltak lebeszélni, hogy válassz inkább helyette egy manapság jól jövedelmező szakmát?

Pályaválasztáskor még nem volt kiforrott véleményem arról, hogy milyen szakma illene hozzám, szóval nem mondanám, hogy én választottam. Inkább a környezetem és anyukám bátorított. Ő úgy gondolta, hogy inkább csináljam azt, amit szeretek, és tanuljam azt, ami érdekel, minthogy egy olyan szakra erőltessen, ami nem érdekel, és szenvedés lenne végigcsinálni. Azt is tudták, hogy hiába is akartak volna "biztonságosabb" pályára adni, nem teljesítettem volna jól, mert elég korán kiderült, hogy számomra bármilyen reál tárgy teljes zsákutca lenne.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Amikor belekezdek egy témakörbe, sokszor félbemarad, és útközben mással is elkezdek foglalkozni. Így van ez most is, a "Csillagjegyek" témámmal, amiből már született pár kész alkotás, viszont még messze nincs befejezve. Korábban csináltam már sorozatokat a négy elemről, az évszakokról, országokról, kontinensekről. A téma ugyan látszólag más, de a kivitelezés hasonló. Az ötletek általában úgy jönnek, hogy vagy egy hasonló művésznél, vagy a képkeresőben meglátok egy alkotást, ami valamit jelképez, és eszembe jut, hogy én ezt hogyan oldanám meg másképpen, sajátosan.

"Vízöntő"

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Mivel elég precíz munkára törekszem, nem használok expresszív kifejezésmódot. Fontos a tervezés, vázlatolás, aprólékos kidolgozás. Ha a portréimról van szó, gyakran előre elkészítem az összevágott képet egy képszerkesztőben, hogy lássam, hogy néz majd ki, és a munka során erről a képről dolgozom. Van, hogy kidolgozás közben még hozzáadok vagy elveszek elemeket belőle, de az alap megmarad.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Még mindig az anatómia az, ami megnehezíti a dolgom. Sok javításon esik át a rajzom még a kidolgozás közben is, mert számomra nagyon fontos, hogy pontos, valósághű képet kapjak a rajzomon szereplő arcokról, állatokról.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Az egész rajz felépítése, az elemek elhelyezése a nehezebb és kellemetlenebb része az alkotásnak. Persze ez egyben a legfontosabb része is. Ezután jön a kidolgozás, árnyékolás, ami viszont a kedvenc részem, ez maga az alkotás folyamata, ahol szórakozhatok, és elengedhetem magam.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Még mindig a realizmus felé hajlok, de szürreális elemekkel is ötvözöm. Persze tudatosan haladok afelé, hogy minél inkább önmagamat adjam. Igyekszem több fantáziaelemet belevinni, egy kicsit álomszerű, mesevilágra hasonlító világot szeretnék majd egyszer létrehozni, ha meglesz hozzá a kellő tudásom.

Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?

A véletlenek is sokszor hatnak egy rajz alakulására. Előfordul, hogy kisebb hibák kijavítása közben valami egészen új ötlet születik, például egy folt eltakarása közben, vagy ha egy vonal végül nem oda kerül, ahova szerettem volna. Ezeket mindig igyekszem "kreatív" hibává alakítani, hogy valami újat adjanak hozzá az egész képhez.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Jelenleg van egy pár befejezetlen témaköröm, de most egyre ritkábban jut időm a saját projektekre, mert sok a megrendelésre készülő munkám. Viszont ha ezeket félreteszem, hogy egy kicsit szórakozásból is rajzoljak, akkor az új stílusomon dolgozom, tanulmányokat, vázlatokat készítek, mint mondtam, több fantáziaelemet és misztikus hangulatot szeretnék belevinni a munkáimba, és ehhez még sokat kell tanulnom.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Szerencsés vagyok, mert már most azzal foglalkozhatok, amivel szeretnék. Amivel még szívesen foglalkoznék, az az illusztráció, vagy digitális rajz, grafikai munkák készítése lenne. Minél több ágon mozoghatok ebben a témakörben, annál jobb.

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Jellemző lenne, mivel szeretek több lábon állni. Ha viszont egy olyan dolgot kéne mondanom, ami nem művészet, akkor a pszichológia lenne az, amivel komolyabban foglalkoznék. Nem hiszem, hogy meglepő lenne bármelyik művészettel foglalkozó embertől, hogy érdekli az emberi viselkedés, szóval ez inkább egy része a világ megismerésének, a megfigyelésnek, a nagy egésznek. Úgy vélem a pszichológia sokban hozzásegít az alkotáshoz, és a kommunikációhoz is.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Már az alkotás is egyfajta szórakozás a számomra, még ha munka is egyben. Ezen kívül én is úgy értelmezem a szórakozást mindenki más, társasági események, koncertek, beszélgetések. Az emberekkel való kapcsolódás az, ami igazán szórakoztat, az, ha megismerhetem a világot mások szemén keresztül, és ezáltal megértek valamit magamból és a világból is. Szóval szeretek sokat beszélgetni, és beszélni, ha van, aki eltűri és végighallgat.

Ha szeretnénk az alkotásaiddal jobban megismerkedni, akkor hol tehetjük ezt meg?

Az alkotásaimat megtaláljátok Facebookon, Instagramon "Ninny Art" név alatt.

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

Nem vagyok az a fajta művész, aki nagy mondanivalókkal áll neki alkotni, én inkább hangulatokat, érzéseket próbálok kifejezni vizuálisan. Valamilyen szinten személyes ez is, de nem annyira nyers, és nem teljesen kitárulkozó.

Mit gondolsz, az egyes generációkra kivetítve megváltozott-e a művészet fogalma, és ha igen, hogyan?

Szerintem a művészet generációtól függetlenül mást jelent mindenkinek. Régen talán még nem volt ilyen elérhető minden, ahogyan ma. Ezzel a sok információval egy nagyobb világ ajtaját nyitottuk ki, és így többen hozzáférnek. Egy bizonyos fokig mindenkinek szüksége van művészetre, még ha az esetleg nem is képzőművészeti ág, hanem mondjuk építészet vagy zene. Az viszont mindig állandó marad, hogy a tradicionális művészetet kevesebben értékelik, mert nem használati tárgy, hanem inkább luxuscikk.

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Minden esetben hamarabb születik meg az ötlet és a kép a fejemben, mint hogy azt papírra vinném. Nem vagyok a spontaneitás híve, ami az alkotást illeti, habár apró változtatásokkal kapcsolatban rugalmas vagyok, ha útközben jön az ihlet.

"Crying an ocean"

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Minden elismerésre büszke vagyok, még akkor is, ha ezek csak apró, jelentéktelennek tűnő dolgok. Fontosak, mivel ez az, ami tovább hajt, és motivált. Volt szerencsém részt venni kiállításokon, interjúkon, rádióbeszélgetéseken, cikkekben és címlapokon jelentek meg a rajzaim. Több esetben előfordult, hogy távoli országokból jelentkeztek emberek, hogy az én rajzomat tetováltatták magukra, mert annyira tetszett nekik. Rengeteg rajzot kaptam fiatal kezdő alkotóktól, akik lerajzolták valamelyik alkotásomat, lemásolják, vagy a saját stílusukban alkotják meg. Legutóbb a kedvenc bandám énekesnője osztotta meg a róla készült rajzomat, így több tízezer emberhez jutott el, rengeteg visszajelzést és elismerést kaptam. Habár nem tűnhet soknak, számomra lenyűgöző, hogy az az ember, akire felnézek, és nap mint nap a zenéit hallgatom, valamilyen szinten kapcsolódik velem, a rajzomon keresztül. Belegondoltam, hogy az elfoglalt életében, volt egy perc, amit én töltöttem be a rajzommal. Megállt, megnézte és talán egy kis örömöt is okozott neki, mivel pár elismerő szóval is reagált. Ez az a rajz, amit itt a kis szobámban festegettem, gyanútlanul, főzés és takarítás között. :D Számomra elképesztő, mert ilyenkor olyan kicsinek tűnik a világ. Mintha eltűnnének a korlátok, és az alkotás egy hidat képezne köztem és a néző között.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik művészként szeretnének boldogulni a jövőben?

Ez még számomra is rejtély. :D De azt hiszem a technikai tudás, és az rugalmasság az, ami elengedhetetlen. Fontos tudni az alapokat, akármilyen művészeti ágról van szó, anélkül nem sokat tehetünk. Viszont fontos az alázat is, és az, hogy a tanulási folyamat közben tudjuk, hogy hol állunk, és mire vagyunk képesek, ne gondoljuk azt, hogy már nincs hova fejlődnünk. Meg kell ragadni minden lehetőséget, ami hozzájárulhat a fejlődéshez, ha szükséges, időnként el is kell térni az eredeti céltól, elképzeléseinktől.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Az elmúlt pár évben főleg a mentális egészségre koncentráltam, és igyekeztem "felnőni". Mivel most vagyok ebben a korban, talán ez eddig a legnagyobb váltás, ami valaha igénybe vett. Most próbálok először a sarkamra állni, kitalálni mi is a stílusom, mit szeretnék alkotni, mi az, ami igazán én vagyok. Nem is feltétlenül kitalálni, hanem inkább büszkén felvállalni. Rengeteg munkát igényel, hogy az embert helyére tegye a dolgokat, megtalálja a helyét a világban, és odafigyeljen a gondolataira, és békét találjon a sok zaj mellett. Talán ezért is voltak mindig precízek és megfontoltak a munkáim, nem mertem hibákat elkövetni, nem mertem kísérletezni. De ma már igyekszem valami őszintébbet alkotni, hogy végre megalkothassam azt, amit igazán akarok.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Rengeteg régi iskolai tanulmányrajzomat kidobtam már, a portrékból hagytam meg néhányat, csak viszonyítási alapként. Azokat, amiket szórakozásból készítettem, megőriztem, mert sokukhoz kellemes emlék fűződik, és nem is zavart soha, hogy rosszak, mert tudtam, hogy egy nap megtanulok majd jobban rajzolni, ez nem volt kétséges, mert nem adtam volna fel semmiképp.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Zene, film és podcastok. Zenét a lelkemnek, a filmeket a való világért, a világ megértésért (főleg drámákat nézek vagy társadalomkritikákat, nem feltétlenül szórakoztató jellegűek :D ), és a podcastok szükségesek, hogy emberek beszéljenek témákról, szakértők mondják el a véleményüket, tájékoztassanak, úgy a művészetről mint minden más témáról ami érdekelhet.

"Notre Dame"

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Minden embernek szüksége van táplálékra, tisztálkodásra vagy szórakozásra (ebből a szempontból a tv vagy a zene még mindig elengedhetetlen), de nem minden embernek vannak vizuálisan kielégítendő esztétikai szükségletei. Ha pedig akadna is rá kereslet, a könnyű és olcsó megoldást választják, például kinyomtatott képek formájában. Az átlagember ritkán áll meg elcsodálkozni azon, hogy mondjuk milyen szép lett a kedvenc kávéjának új dizájnja. Ezek inkább tudattalanul meghozott döntések, például vásárlásnál vagy hasonló választási helyzetekben. Nem vesszük észre, de igenis hat ránk, az, hogy milyen a környezetünk, milyen minták, színek vagy formák vannak jelen.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Nagyon. Nem csak a saját, de mások bevallása szerint is. :D Természetesen a kívülállóknak sokszor elég jónak tűnhet a munkám, de én látom, hogy a saját köreimen belül még mindig egy kis porszem vagyok a sok közül, és ez rendben is van így egyelőre, mivel van hova fejlődnöm.

Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)

Ha belelendülök akkor 2 nap alatt elkészül. De persze ez azzal járna, hogy nem csinálok semmi mást, és azért is rám kell szólni, ne felejtsek el enni, szóval ez ritkán kivitelezhető. Egy igényesebb munka 1-2 hétig is készülhet, de ez főleg attól függ, hogy mennyi időt tudok rászánni naponta.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Akkor kezdek neki, amikor épp motivált vagyok, így nem lehet gond, mert akkor megy minden magától. Mielőtt megtervezek egy képet, elképzelem a lelki szemeim előtt, hogy mi lenne a legjobb mód arra, hogy megvalósítsam.

Az eddigi pályádon a válások, változások alkalmával mennyire jelentett gondot?

Gyakran előfordul, hogy el kell térnem a megszokott úttól, de ez együtt jár a fejlődéssel.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Nem mondanám mottónak, de a munkámban és a személyes életembe is egyfajta mantrává nőtte ki magát a fejemben az a gondolat, hogy az ember nem vágyik arra, ami ne lehetne az övé. Ha érzek magamban elég örömöt és szenvedélyt egy dologgal kapcsolatban, akkor tudom, hogy megvan bennem is a csírája. Innen már csak rajtam múlik mit érek el vele. Először minden a gondolatokban fogan meg, majd abból nő ki tettekké, alkotásokká. Ezért, ha a fejemben már látom a célt, tudom, hogy van út oda, hogy elérjem.

"Hullámokban"

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Nem tudnék egy konkrét személyt megnevezni, inkább úgy mondanám, hogy az életem során sok mentorom volt, és amikor az egyiket "kinőttem" találtam mást, akit annak tekinthetek. Ezek egyik esetben sem hozzám közeli emberek voltak, hanem innen-onnan összeszedett emberek, akik számomra fontos dolgokat magyaráztak el, adtak ötleteket, vagy épp irányt mutatnak az életben. Ez lehet egy médiaszemélyiség, pszichiáter, spirituális tanító vagy akár egy YouTuber is.

Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Ritkán telik el úgy egy nap, hogy ne rajzolnék valamit, de ha épp nem rajzolok, akkor a közösségi médiámat építem, ötleteket gyűjtök, tervezek. Ilyenkor van időm tanulni, fejleszteni magam. Nagyon sokat elemzek, kis pszichológiai vagy szociológiai kutatásokat végzek, csak saját részre, mert sokat tanulok ebből is. Gyakorlom a digitális rajzolást, tervezést, és bármit, ami ehhez kapcsolódik. Emellett van egy sminkes diplomám is, szóval szívesen készítek kreatív sminkeket, magamnak és másoknak is. Szeretek még fotózni is, és a zárt ajtók mögött pedig még énekelgetni is szoktam, de ez szintén csak privát szórakozás. :D

Volt-e részed olyan meglepő, vagy vicces szituációban, amit a munkádnak köszönhetsz?

Előfordul, elképesztenek az emberek a tudatlanságukkal, de szerencsére nagyon ritka az ilyen a megrendelőim körében. Inkább meglepő, vagy felháborító élményeim szoktak lenni, mint viccesek. Volt már, hogy meggyanúsítottak azzal, hogy a grafit rajzaim digitális képek, és több alkalommal kérdezték, hogy melyik alkalmazással készítettem a képem, ami egy festmény volt. Ha belegondolok, ez inkább elismerésnek számít. Azok is nagy kedvenceim, akik könyörögnek üzenetben, hogy ingyen rajzoljak már nekik egyet gyorsan, mert nekem úgyse tartana sokáig. :D

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Nagyon sok stimulációra van szükségem ahhoz, hogy lefoglaljam az állandóan kattogó agyamat, szóval fontos, hogy mindig csináljak valamit. Volt, hogy filmeket is úgy néztem, hogy közben festettem, mert önmagában nem volt elég szórakoztató. Szóval annak örülök, ha minél jobban el vagyok foglalva, mert nem szeretek tétlenül ülni, és unatkozni. Ezért, ha hasznosat nem tudok csinálni, akkor legalább tanulok valamit, vagy rendet rakok. Ami a szociális kapcsolataimat illeti, elég szűkös a kör, akikben megbízom és akikkel jól érzem magam. Ma már nem engedek olyanokat a közel, akik bántó szándékkal vannak, ezért persze szűkül a kör, de így legalább elég energiám marad azokra, akik tényleg megérdemlik.

Hogyan bővült, szélesedett a palettád?

A rajzolás mellett elkezdtem festeni, majd digitális rajzokat készíteni, illusztrálni. Ma már sok hozzájuk hasonló dolog foglalkoztat, mint ahogy említettem is, a fotózás, képszerkesztés, illusztrálás, vagy épp sminkelés, vagy testfestés.

"Gondolatok" (2016)

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Jól döntöttem, és úgy gondolom nem is dönthettem volna másképp. Már egész kis koromban, mikor megkérdezték mi leszek, ha nagy leszek, mindig rávágtam nagy komolyan, hogy rajzolni fogok. Bármit is választottam volna, rajtam múlik mit kezdek vele. Úgy gondolom jó szakmával is lehet sikertelen az ember, és szakma nélkül is sikeres. Az emberen múlik, hogyan alakítja az életét.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Már van egy szuper képességem, az, hogy képes vagyok három dologgal foglalkozni egyszerre, úgy, hogy egyikre sem figyelek. :D Viccet félretéve, a gondolatolvasás jól jönne néha.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Mindig Írország volt a nagy kedvencem, a hozzá hasonló északi tájakat szívesen körbejárnám. Továbbá Amerikát is nagyon szeretném látni.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Bízom benne, habár néha türelmetlen vagyok. Tudom, hogy egyszer minden a helyére kerül, mert eddig is minden úgy alakult az életemben, ahogyan a legjobb volt nekem. Van, hogy ez sok kellemetlenséggel jár, de visszagondolva, minden korábbi esemény hozzájárult ahhoz, hogy ma az legyek, aki vagyok.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Nem szeretek ennyire előre tervezni, mert nem tudom hogyan változnak a vágyaim, érdeklődési köreim az évek során. Ha az elmúlt 6 évet nézzük, ég és föld. Gondolom az elkövetkező években szilárdulni fog a személyiségem, és tovább haladok ezen az úton, amin elkezdtem. Remélhetőleg az alkotási stílusom is kifejlődik, és úgy tervezem, hogy minden témakörben, amiben mozgok, kihozom magamból a legtöbbet, amit tudok.