Gondos Lea - GLeArt

"A mai világban nehéz embernek maradni. Azt mondjuk, ami fáj, s ne azt, ami illik! Mert ami mélyről jön, az mindig véres. De ettől válik élővé." - Müller Péter 

Illusztrációival örökre letette a névjegyét a művész világban. Intelligens, újszerű és rendkívül jókedélyű. Talán így lehetne leginkább jellemezni Gondos Leát, akivel a művészet kapcsán beszélgettünk. 

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Gondos Lea vagyok, 1991-ben láttam meg a napvilágot Kecskeméten. Ladánybenén nőttem fel mesés környezetben egy kis erdő mellett. Mindig hatalmas fantáziavilággal voltam megáldva, amit így vagy úgy mindig kamatoztattam. Az utóbbi években kezdtem el foglalkozni a digitális rajzolással de a hagyományos rajzolás továbbra is fontos szerepet tölt be a mindennapjaimban. 2017-ben költöztem Skóciába, azóta is Edinburgh-ban élek.

Honnan jött a GLeArt művésznév?

A monogramomból és a keresztnevemből lett összehozva a GleArt. Édesapám mondogatta mindig, hogy milyen jó művésznév lenne a Glea, így általa született meg ez a rövid kis elnevezés.

Hogyan csöppentél bele az artistok világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Édesanyám óvónő és régen rengeteget festett, a mai napig kreatívkodik. Mióta csak az eszemet tudom, így én is rajzoltam, firkáltam, alkottam. A családi ház is inspiráló közegnek számított a rengeteg festménnyel, szoborral és könyvvel. Pályaválasztás előtt sokáig nem gondoltam, hogy ezt szeretném tanulni, állatbiológus szerettem volna lenni, ám egy pályaválasztási kiállításon egy művészeti szakközépiskola standjánál rajzoltam egy kis mintát és nagyon tetszett a kiállítóknak, figyelmembe ajánlották, hogy miért nem ebbe az irányba megyek. Így felvételiztem művészeti tagozatra, ahova sikeresen fel is vettek és el is végeztem. Itt kezdődött komolyabban a dolog.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Az iskolában rengeteg technikával, alkotóval, alkotással megismerkedtem amik nagyon inspiráltak a későbbiekben. Nagyon vegyesek a munkamódszereim. Van, hogy egy benyomás, egy látvány, jelenet, zene, kép hatására kialakul bennem egy gondolat mit is szeretnék alkotni, máskor csak leülök és hagyom, hagy történjen. Van, hogy elkezdek valamit egy szilárd elképzeléssel, de aztán teljesen átalakul amit készítek, minél jobban elmélyülök benne. Az iskolát 2011-ben fejeztem be, azóta igyekszem magamat fejleszteni, ami nem egyszerű, hiszen hiányzik az alkotói közeg és sokszor a hétköznapok szürkesége megöli a motivációmat. Szerencsére a párom zenész, így sokszor inspirál a zenéivel, amiket ír.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

A grafikus, illusztratív vonal ami a leginkább foglalkoztat de igyekszem a marketing dolgaimat is fejleszteni, ami sajnos nem az erősségem. Igyekszem mindenes szerepet betölteni, hogy idővel teljesen magaménak érezhessem amit sikerül felépítenem.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek segítették/megkönnyítették a jelenlegi pályafutásodat?

Kecskeméten a Kandó Kálmán Szakközépiskola és Szakiskola művészeti tagozatának képgrafika szakán végeztem, ahol kiváló művész tanáraim voltak és mind rajzilag, mint grafikailag sokat adtak nekem, hogy elindulhassak. Sajnos ezt követően az egyetemre, főiskolára való felvételizéseim nem voltak sikeresek. Sok művészt követek, akiknek a munkáit tanulmányozom, rengeteget lehet belőlük tanulni. Edinburgh-ban elvégeztem egy portfólió készítő tanfolyamot is az Edinburgh College-ban, ahol nagyon hasznos ötletekkel láttak el és inspiráló volt újból egy műteremben koptatni a ceruzát.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

A tradicionális alkotás során leginkább a tust és a tollat kedvelem. Mivel kissé sötét hangulatvilág jellemzi a munkáimat, számomra ez a leginkább testhezálló eszköz. A színekkel sosem voltam megbarátkozva. Szeretem a dotwork, illetve rézkarc hatású grafikákat (Albrecht Dürer ebben mindig is egy példakép volt számomra). Digitálisan szintén ugyanezt az elvet követem, viszont ott sokkal több lehetőségem van próbálgatni, több variációt, elképzelést létrehozni, míg a tradicionális rajzolás több tervezést és megfontoltságot igényel. 

Jelenleg a digitális felszerelésemet egy IpadPro képezi, amin a Procreate nevű programmal rajzolok. A tradicionális munkáimhoz pedig jóformán azt használom, ami a kezem ügyébe kerül és illik az adott témámhoz.

Pályaválasztásnál mindenki támogatott a döntésedben? Nem próbáltak lebeszélni, hogy válassz inkább helyette egy manapság jól jövedelmező szakmát?

A szüleim nagyon támogattak ebben a döntésben, sőt támogatnak a mai napig. Ha éppen el vagyok keseredve, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, mindig igyekeznek lelket önteni belém, hogy márpedig nekem van ehhez tehetségem, csak önbizalommal nem vagyok eléggé megáldva.

Ilyennek képzelted a pályát, amikor még csak álmodoztál róla?

Őszintén szólva úgy gondoltam, hogy sokkal könnyebb érvényesülni, hiszen itt az internet. Azzal azonban nem számoltam, hogy igen ám, de rengeteg tehetséges alkotó igyekszik érvényesülni egyszerre. Az alkotás mellett sok mindenre kell fókuszálni és egy teljesen más jellegű munkahely mellett máris nem olyan egyszerű építeni a magam kis világát.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Sokszor egy-egy film vagy zene hangulata motivál. Mindig az elvont, sötétebb hangulatú témák mozgatták a fantáziámat, amiket mitológiai, illetve szürreális természeti képekkel ötvözök. Szeretek történeteket is írni, amihez szívesen készítek kis firkákat. A képregények, a concept art, illusztráció, tetoválások mind-mind foglalkoztatnak. Mindig másban esik jól elmélyülni.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Ez nálam igencsak lelkiállapot függő. Van, hogy a referencia kép ott van az orrom előtt és rá sem pillantok jóformán, az alapok felrajzolása után már megy is a süllyesztőbe, máskor egy róka fülének a szőrszálait tanulmányozom rajta, hogy minél többet tanuljak belőle. Egy hosszú, fárasztó munkanap után általában nem ülök neki alkotni, mert olyankor nem vagyok abban az állapotban és időm sincs rá, hogy igazán elmerülhessek a folyamatokban. A munkahelyemen rengeteget szoktam gondolkozni, fejben alkotni amit aztán a szabadnapomon fel is vázolok. Mióta a kijárási tilalom életbe lépett, rengeteget rajzolok, behozom a lemaradásomat, hiszen eddig volt, hogy egy hónapig nem volt energiám leülni alkotni bármit is, hiszen hiányzott a nyugalom és az idő.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Sokszor nehezen kezdek neki egy-egy alkotásnak, mert az első gondolatom, hogy úgysem lesz olyan, mint amilyenre szeretném. Ha már a vázlat elkészül, kezdem megszeretni amit csinálok, onnantól kezdve átszellemülök és igyekszem megugrani az akadályokat, mint például az egyik mumust: a kéz megrajzolását. De leginkább saját magammal kell megküzdenem.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Dolgozok megrendelésekre, szívesen tervezek például zenekaroknak grafikákat, hiszen magam is metal rajongó vagyok és nagyszerű érzés látni, ha a munkáimat felhasználják azok, akik inspirálnak. Ezzel a vonallal szeretnék foglalkozni a jövőben, illetve a másik szívem csücske a tetoválás. Az idén tervezek egy gyakornoki pozíciót megcsípni egy tetováló szalonban, ahol rengeteget tanulhatnék. Témában sötétebb hangulatú, természeti elemekkel átszőtt szürreális grafikákat szeretek készíteni leginkább állatokról, növényekről és olykor emberekről is.

Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?

Erre az utóbbi hónapban volt is egy nagyon meghatározó példa. Évek óta stagnáltam alkotásügyileg, így egyre többet tanulmányoztam számomra példaértékű alkotók munkáit és rá kellett jönnöm, hogy ideje belassulnom és mindent megnézni ugyanúgy, mint amikor gyerek voltam és nem megszokásból behúzni egy-egy vonalat. Így sikerült ugranom egyet, ami nem kis lendületet adott nekem az utóbbi időben. Sokszor szeretek játszani a negatív terekkel és alkotás közben kísérletezek, amelyekből sokszor remekül jövök ki. Máskor kevésbé.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Mindig is a szecesszió és a szürrealizmus voltak a szerelmeim, valamint a hajdani rézkarc mesterek alkotásai, amik befolyásolták a mostani stílusom kialakulását. A stílusomat egy szinten tudatosan alakítom, hiszen szeretnék fejlődni minél többet és maradandót alkotni. Viszont már gyerekkoromban is hasonló stílusjegyeket hordoztam, pedig akkor még aligha kapizsgáltam ezeket. Így belegondolva fura kislány lehettem:D Úgy gondolom ez a folyamat sosem fog megállapodni, mindig valamennyit változni fog a stílusom, de az alapok azok már mélyen gyökeret vertek.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Nemrégiben elkezdtem egy darkosabb hangulatú sorozatot a magyar állatvilággal kapcsolatban, így elkészült már egy szürke marha, racka juh, egy medveles is inspirált a témában és egy aranysakál is elkészült azóta. A munkáimba rengetegszer beleszövök koponyákat, füstöt, csillagképeket, növényeket (csipkebogyó az egyik kedvencem, rengeteg rajzomon felbukkan), rovásírást, gombákat, amelyekkel egy kissé túlvilági, misztikus hangulatot teremtek a "szereplőimnek". Régi tervem egy kártyapakli tervezése is ebben a hangulatban.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Ha az anyagiakon nem múlna, nyitnék egy nyitott műtermet és galériát a szintén alkotó barátaimmal, valamint a saját grafikáimmal ellátott ruhákat dobnék piacra. Mindezek mellett pedig nyugodt lélekkel lehetnék tetováló gyakornok egy szalonban.

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Teljes mértékben. Mióta dolgozok, nem volt lehetőségem azzal foglalkozni, amit szeretek, így ha megadatna a lehetőség, egyértelmű lenne mindenki számára, hogy belefognék ezek megvalósításába. Jelenleg is ezek a tervek, de lassan kiforrja magát.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Számomra a legideálisabb szórakozás egy túra a szabadban vagy itthon bekuckózni egy tea és jó film vagy zene társaságában szűk baráti vagy családi körben. Nem vagyok túlzottan társasági lény.

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

Szinte mindig, amennyiben a magam örömére alkotok. A megrendelések természetesen kibillentenek a komfortzónámból számtalanszor, de ezeket kihívásként fogom fel.

Mit gondolsz, az egyes generációkra kivetítve megváltozott-e a művészet fogalma, és ha igen, hogyan?

A művészetet szerintem sem régen, sem ma nem lehet egy kis skatulyába zsúfolni, hiszen amennyi ember, annyi felfogás. A mai értelemben vett művészet talán még jobban kiterjesztette a szárnyait, hiszen az idők változtak és rengeteg új dolog is képbe jött, amit régen el sem tudtak volna képzelni. Viszont úgy vélem egy dolognak a mai napig meghatározónak kéne lennie, az pedig a művészetekkel szembeni alázat az alkotók szempontjából.

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Van egy elképzelésem az alkotás előtt, ami a kivitelezés során még formálódik, így a kezdeti elképzelésem közel sem tükrözi teljes mértékben a végeredményt.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Mindig arra az alkotásomra vagyok a legbüszkébb, amivel kapcsolatban érzek akár egy hangyányi fejlődést is az előzőhöz képest. Jelenleg a Sakálos grafikám a kedvencem éppen ezen okból kifolyólag. Továbbá egyszer volt lehetőségem kiállítani Zsidákovics Mihály szervezésében egy remek művésszel, Mazán Mihállyal, ami a mai napig örömmel tölt el.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik artistként szeretnének boldogulni a jövőben?

Erre még magam is keresem a választ. :D

Az általad megformált karakterek sok mindenben eltérnek egymástól. Te hogyan gondolkodsz a karaktereidről?

A karaktereim mindig mást és mást jelképeznek, szimbolizálnak. De sosem öltök rájuk kizárólagosan jó vagy rossz szerepet, mivel szerintem semmi sem csak fekete vagy fehér. Minden karakter valamilyen formában a szívemhez van nőve. Esetek nagy részében családtagokról, barátokról mintázok meg egy-egy karaktert, vagy általuk hozok létre egy teljesen más témával megáldott grafikát. A történetemben, amit a magam szórakoztatására kezdtem el írni, az összes karakter valós személyről lett mintázva, ezért is olyan különbözőek, hisz a való életben is azok.

Mi az, amit kiindulópontként bevittél a munkafolyamat kezdetén, és mit tettek hozzá ehhez a többiek?

Az ötletek mind-mind tőlem származnak. Többnyire a legfőbb kritikusom véleményét szoktam kikérni a munkáimról, az pedig nem más, mint a párom, aki nem rejti véka alá a véleményét, de igyekszik támogatni az elképzeléseimben.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Mivel igencsak introvertált jellem vagyok, így ez a tevékenységem semmiben sem változtatott az életmódomon ezzel kapcsolatban. Amikor kimozdulok a barátaimmal, vagy haza látogatok a családomhoz, olyankor annyi inger ér, ami teljes mértékben egészséges szinten tartja a szociális éhségemet. Sokszor viszont úgy érzem, hogy túl sok minden érdekel, túl sok mindenbe belekapok és szétszórttá válok.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Emlékszem, mindig kitaláltam magamnak egy történetet, "projektet" és teljesen belemerültem, olyankor nem is érdekelt semmi más. Az egyik legemlékezetesebb "alkotásom" kisgyerekként egy kísértetkastély volt, amit egy dobozból készítettem és mindent én rajzoltam meg bele, hogy aztán benépesítsem a játék denevéreimmel. Az iskolás éveim alatt nagyon termékeny voltam, szívesen nézegetem át azokat a munkáimat, amiket a mai szemmel nagyon kiforratlannak érzek, de úgy érzem ugyanez fog történni 10-20 év múlva, ha a mai munkáimat nézegetem. Legalábbis bízom benne.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Szabadidőmben leginkább black metalt, pagan, depresszív illetve magyar népdalokkal átszőtt zenéket hallgatok. Szívesen nézek misztikus horrorokat, fantasy filmeket és olvasni is hasonló témákban olvasok legszívesebben. Szeretek történelmi témákban tájékozódni, ami szintén motivációs erővel bír alkotás során.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Valaki vagy meglátja és elgondolkozik rajta, vagy csak elsétál mellette. Van aki fogékony, van aki kevésbé. Ez véleményem szerint örök érvényű.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Nagyon kritikus szemmel állok a saját munkáimhoz, sosem érzem azt, hogy az éppen jelenlegi szintem elegendő lenne az elvárásaimmal szemben. De ez a fejlődés egyik mozgatórúgója.

Azok a munkáid, amelyeket megrendelésre készítesz, mennyire képezik részét az "univerzumodnak"?

Aki rendel tőlem, többnyire ismeri az eddigi munkásságomat és ezért kér fel egy grafikára, így nyugodt szívvel szőhetem bele a magam világát, természetesen egy egyeztetést követően.

Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)

Van, hogy reggel leülök, és este felállok, hogy készen van, máskor napokig szöszölök a munkámon és utólag is bele-bele nyúlok, tovább gondolom, miután már késznek tituláltam. De nem szeretem 2-3 napnál tovább húzni, hiszen addigra új ötleteim támadnak és a hangulatom sem feltétlenül egyezik meg azzal, mint amivel elkezdtem az adott képet.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Semmi varázslat. Referencia képeket bogarászok, beteszek egy jó zenét és neki is fogok.

Az eddigi pályádon a válások, változások alkalmával mennyire jelentett gondot?

Az alkotás számomra egy menedék is, így ezen a téren sosem jelentettek ezek nehézséget.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Két ilyen változás volt az életemben. Az egyik, amikor kiderült hosszas betegeskedés után, hogy gluténérzékeny vagyok és ezzel egy időben pánikbetegséggel is küzdöttem. A másik pedig a külföldre költözésem, hiszen jóformán az ismeretlenbe vágtunk bele a párommal, miközben én szinte semmit sem beszéltem angolul, így az első 1-2 év rengeteg megpróbáltatással állított szembe, de minden kezd szépen felépülni, így nem panaszkodom.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Ha minden beborul, csillagokat álmodok az égre.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

A Szakközépiskolában Lakatos Sándor szobrászművész és Damó István grafikus művész rengeteget adtak nekem, évekig egyengették az utat számomra, miután az iskolából kiszabadultam a nagyvilágba, nem volt többé ilyen mentorom, viszont rengeteg művész munkásságát elkezdtem követni, akik példaként járnak előttem. Ilyen például Borbás Róbert grafikus és tetováló művész. Az ő karriere példaértékű számomra. Továbbá Sara Fabel (grafikus, tetováló művész), Murray ikrek (tetováló művészek), Jakub Rozalski (concept artist és festő).

Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Imádom a növényeket, ameddig van szabad ablakpárkány, addig nem is érzem, hogy lenne elég, szeretek velük bíbelődni. Nagyon hiányoznak az állatok az életemből, de jelenleg sajnos nem opció egy szőrös társ, akivel levezethetem a hosszú séták iránti vágyamat. Szeretek a természetben túrázni, felfedezni, olyat látni, amit azelőtt nem. Szeretnék megtanulni gitározni, amiben a párom lelkes támogatóm, de mindig a rajztábla előtt kötök ki. Szívesen írok kis történeteket, szösszeneteket a megrajzolt karaktereimmel.

A közeljövőben szeretnék elkezdeni a saját designom által ellátott pólókat, printeket árulni, valamint zenekaroknak készíteni grafikákat és idővel kitanulni a tetoválás mesterségét, hogy végre az lehessen a munkám, amit igazán szeretek.

Volt-e részed olyan meglepő, vagy vicces szituációban, amit a munkádnak köszönhetsz?

Egyszer egy étterem mellett kaptam egy kis területet, ahova kiülhettem rajzolni a festőállványommal. Sokszor odajöttek kérdezgetni az emberek, de akadtak nagyon érdekes kérdések. Az egyik kedvencem a következő volt, amire úgy érzem nem volt megfelelő válasz: "Te miért nem a kis Jézust rajzolod?" , majd nem sokkal ez után odajött egy bácsi, aki a rajzom dicsérete után nekem akart adni egy pohár jégkását és miután nem éltem ezzel a lehetőséggel közölte, hogy mindegy, hiszen ő is csak kapta és tovább állt.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Ma sem döntenék másként, viszont sokkal jobban megragadtam volna a régen számtalanszor elszalasztott lehetőségeket.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Legszívesebben alakváltó lennék, aki bármivé átalakulhat.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Olyan helyekre, ahol még nem tűnik fel az emberek keze nyoma, érintetlen helyek, legyenek is azok bárhol.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Igyekszem tudatosabban hozzáállni ehhez a témához, célokat kitűzni, hiszen eddig csak sodródtam és úgy érzem itt az ideje, hogy tegyek is azért, amit örömmel csinálhatnék az életem végéig.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Őszintén szólva nem tudom elképzelni, hiszen annyi mindenen múlik, hogy akkor ki és hol leszek én. Kisebb távlatokban gondolkozom, amik segítenek majd egyre inkább körvonalat adni a későbbieknek.