Ezevin

Egy izgalmas történetén keresztül ismerhetjük meg Ezevin és a művészet szenvedélyes viszonyát és azt, ahogyan ez a néhol boldog, néhol frusztrációkkal teli kapcsolat műalkotásokat teremtett. De vajon jó, ha ismerjük egy-egy műalkotás hátterét? Az alkotó a fontos, vagy a mű, amelyet létrehozott? Lenyűgöző alkotásait látva megkértem Evezint, hogy meséljen nekünk a hivatásáról és alkotásairól.

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Sziasztok! Ezevin vagyok, az álmok őre. Egy unatkozó magyar grafikus a kreativitás erejével! Amúgy pedig pályakezdő baranyai grafikus művész, aki hobbiból képregényt rajzol és karaktereket tervez.

Honnan jött az Ezevin művésznév?

Ez egy vicces történet. Még a középiskola alatt sokat játszottunk asztali szerepjátékok a barátaimmal. Egyikünknek nem volt túl nagy kreativitása a karakternevekkel kapcsolatban és engem kért meg, hogy segítsem ki. Nekem ekkora már volt egy jól bevált módszerem: Fellapoztam egy könyvet és ráböktem egy bekezdésre, majd gyors össze olvastam azt a két szót, amin az ujjam landolt. Így született meg az Ezevin, mint név. Később annyira tetszett, hogy elkezdtem nicknév ként használni a neten. Majd rajtam maradt. A vicc az egészben, hogy eredetileg női névnek használtuk, és nem egyszer olvasták félre Evelinnek.

Hogyan csöppentél bele a művészek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Egy kifejezetten elvarázsolt gyerek voltam és a családom féltett is miatta. Nehezen léptem kapcsolatba a külvilággal, inkább a saját gondolataimba visszahúzódva töltöttem az időm nagyobb részét. Azután tíz esztendős koromban rábukkantam a Hatalom Kártyáira, egy magyar gyűjtögetős kártyajátékra és Ruzsinszky Zsolt illusztrációira. Ekkor döntöttem el, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni. Igazából nem is tudom mi lett volna velem, ha nem ér ez a megvilágosodás, mert utána ennek szenteltem minden jövőbeli tervem. Konok álmodozó voltam és szerintem maradtam is az.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek hozzájárultak a jelenlegi pályafutásodhoz?

Miután eldöntöttem, hogy illusztrátor és grafikus szeretnék lenni édesanyám beírt egy rajzszakkörre, ahol volt lehetőségem az alaptechnikákkal megismerkedni és később egy festőművész keze alatt készültem fel a középiskolai felvételire. Talán életem legmeghatározóbb élménye volt, mikor bekerültem a pécsi kis művészetibe, ahol végre találkoztam olyan beállítottságú emberekkel mint én, és többé nem voltam egyedül a furaságommal. Végre megtaláltam a helyem a világban. Itt Tervező Grafikát tanultam és el is végeztem a +1 év OKJ-t. Majd ezután sikerrel felvételiztem a PTE frissen indult grafikusi képzésére. Az egyetemet tavaly végeztem el, csúszás nélkül, és azóta 2D rajzoló és illusztrátorként dolgozom egy grafikus stúdióban.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során?

Mint ismeretes többnyire digitálisan dolgozom, néha grafittal is készítek terveket, de az a skicc részig terjed egy munka esetén. Egy közepes gamer laptopot használok (Lenovo Legion y520), mert az egyetem alatt kellett a mobilitás és lehet titkon bennem is él egy visszafogott gamer, bár nem szoktam ezzel felvágni, mert a rajzolás jobban leköt. A rajztáblát illetően egy Wacom Intuos Pen and Touchot használok, de most a Home Office miatt a munkahelyi Wacom Intuos Pro is nálam van. Nem mondanám, hogy Wacom fan vagyok, de nekem egyenlőre ez a márka vált be a legjobban. A programok terén az Adobe CC-t használom és azon belül a szentháromságot a Photoshopot, InDesignt és Illustratort. Ezt szoktam kiegészíteni a Paint Tool SAI-al, amit kizárólag lineartra használok, mert mai napig nem találkoztam jobb programmal ehhez, pedig jó párat próbáltam már.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

A stílus kérdése igazából engem sosem mozgatott. Sok esetben egy kifogásnak éreztem, ami mögé az alkotó elbújhat, ha valami nem sikerült túl jól. Ezért nem is törekedtem saját stílus kialakítására. Csak rajzoltam, ahogy jól esett és kényelmes volt. Ahelyett, hogy definiálnám a stílusom a kedvenc technikámra koncentrálok: a fekete fehér Lineartra, vagy vonalrajzra. Külső szemmel nézve mindenkinek az jöhet le, hogy utálom a színeket. Ez valójában nem igaz, csak nem vagyok velük jóban. A színek nekem mindig frusztrációt okoznak. Ennek részben köze van a színtévesztőségemhez, de az alapvetően a munkámban nem okozott gondot, hála a színlátás korrekciós lencséinek. A nagyobb gond, hogy nem érzem a színharmóniákat, és sosem sikerült igazán foltokban gondolkodást elsajátítanom. Így ha tehetem a legkevesebb különböző színnel élek, vagy elodázom azokat. Ezért is szerettem bele a Lineartba és negatív terekkel való munkába. Teljesen más látásmódot követel meg a rajzolótól, főleg ha nem számíthat a színek kiegészítő és értelmező szerepére.

Hogy fogadták el a körülötted élő emberek a hobbidat?

Nekem a hobbim és a munkám ugyanaz, és több mint 15 éve foglalkozok vele, így volt a környezetemnek ideje megszokni. Mondhatni egy idő után ez határozott meg. Én voltam a gyerek, aki jól rajzol. Azonban egy idő után elkezdtem félni, hogy ha munkaként kezdek rá tekinteni, akkor elvesztem a lelkesedésem az alkotás iránt. Ezért ketté választottam a dolgot. Így született meg a polgári alkotó énem és Ezevin. A kettő pedig szigorúan egymástól külön létezik. Kicsit olyan szuperhősös logika szerint kettős életet élek. Az unalmas grafikus munka után átvedlem magam az őrült koffeinfüggő sárkánnyá.

Pályaválasztásnál mindenki támogatott a döntésedben? Nem próbáltak lebeszélni, hogy válassz inkább helyette egy manapság jól jövedelmező szakmát?

A családom nagyon sokat támogatott abban, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. A családomban több festőművész is volt, illetve van is jelenleg, így ez az ő számukra nem volt különös. Persze voltak B-tervek, mint a vegyész és az építész, mint szakma. 

Ilyennek képzelted a pályát, amikor még csak álmodoztál róla?

Részben igen, bár 10 éves énemre már alig emlékszem. Azt tudtam, hogy sokat kell majd nem azt rajzolnom, amit én akarok, de nem érdekelt. Én csak alkotni akartam.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötleteket? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Általában elég céltalanul szoktam alkotni. Talán a szerepjátékaink során megszületett karakterek megrajzolása az, ami a legtöbbször visszatért az évek során. Ezenkívül Ezevint, mint karaktert szoktam arra használni, hogy kirajzoljam magamból az érzéseim és gondolataim. Így elmondható, hogy önmagam a fő ihletforrásom. Az pedig, hogy lassan már egy éve rajzolgatom a "Coffee with Dragons" képsorokat, egy új élmény. Nem szoktam hosszabb ideig valaminél leragadni, főleg nem történeteket írni, amiket nyilvánosan megosztok másokkal.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Természetesen önmagammal. Saját gátlásaim szoktak a legtöbbször az alkotás útjába állni. Régen ezért is osztottam meg kevés dolgot, mert sosem voltam elégedett azzal, amit alkotok. Az önmagam felé támasztott elvárásaim az elmúlt egy évben sikerült leépítenem. Pont a képregény alatt, ahol gyorsaság érdekében sokat kellett feladnom ezekből, majd újra felépítenem fokozatosan, de már egészségesebb módon. 

A másik, amivel a legtöbbször küzdök, az a helyesírásom. Emiatt sok kritikát kaptam, de sajnos a diszlexiám és diszgráfiám talán sosem fogom teljesen leküzdeni. Azért igyekszem és van egy segítő gárdám, akik a képsorokat szokták ellenőrizni.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak?

Amikor túl esek a gyomorgörcsön a megosztás után... Viccet félretéve a visszajelzéseket szeretem a legjobban. Hogy látom tetszik másoknak, amit csinálok. Ha fel tudom dobni valaki napját egy pár pillanatra az már elég indok, hogy folytassam, amit csinálok.

Jelenlegi pályafutásodban mire vagy a legbüszkébb?

Mivel a munka és hobbi részt ketté választottam az életemben, így most kifejezetten a hobbi részre fókuszálva szeretnék felelni. A hivatalos karrieremben is elértem olyat, amire igazán büszke vagyok, de az talán eltörpül amellett, amit Ezevinként elértem. Ez pedig az a közösség, ami összegyűlt körülöttem. Láttam ahogy baráti társasággá értek és ez az, ami igazán megmelengeti szívem. Rájuk mindig számíthatok és én sem szeretném cserbenhagyni őket.

Milyen projektjeid, produkcióid vannak készülőben jelenleg? Miben vagy most benne, mi mozgatja a fantáziád?

A titoktartási szerződésem elég komolyan veszem, így a munkát megint ki hagyom. A hobbival kapcsolat egy társasjátékba fogtam bele pár barátommal, ahol egy kicsit más oldalam kell villogtatnom. Azonban ez még nagyon az elején van, és a járvány is erősen közbeszólt. Még nem tudom egyáltalán lesz-e belőle valami.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Többnyire olvasok és sorozatokat nézek. Nagy kedvencem a Sci-fi és az Urban fantasy, de az elvárásaim az elmúlt években elég magasra nőttek e műfajokkal kapcsolatban, így nehéz kielégíteni. Illetve mostanság rákaptam az animékre, de csak nagyon válogatva fogyasztom.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Még megvan a régi Deviantartom, ahol 2012-ig vissza tudok menni. Valódi kis időkapszula. Néha szeretek felmenni oda és látni miken mentem keresztül, miket alkottam és hol tartok most.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Én majdhogynem szkeptikus vagyok a saját munkáimmal kapcsolatban. Néha nem tudom felfogni hogy szerethetik mások a humorom, vagy hogy mit látnak abban, amit össze bohóckodom az interneten. De ez már csak az én agybajom.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

A pénz most sem akadály, mert kb. soha nem költök semmire, főleg nem magamra. De komolyan válaszolva, akkor csak a hobbimnak élnék és végleg azonosulnék Ezevinnel, nem csak egy második arcnak használnám, hogy kimozduljak a szürke mindennapokból.

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Teljes mértékben.

A döntésedben, hogy művész leszel, mik játszottak nagy szerepet?

Hogy e döntés előtt semmi sem volt, ami foglalkoztatott volna. Így pedig ugyebár könnyű dönteni.

Meg tudnál említeni olyan művészt, akik számodra követendő példa?

Ruzsinszky Zsolt, mint írtam korábban. Ha ő nem lenne, én sem lennék most itt szerintem.

Az elmúlt pár évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Két ilyen is volt. Az első amikor évek után szétváltunk a korábbi párommal. Ez nagyon hosszú ideig mély nyomot hagyott rajtam, mert a diploma utáni elképzelésem az életemről is megszűnt létezni. A terveim többségét feladtam és csak a diplomának szenteltem minden figyelmem, mint munkaterápia. Sajnos a diploma után szembesülnöm kellett egy olyan céltalan ürességgel, ami a mai napig nyomaszt, és részben ezt az űrt töltöm ki az oldallal, és a találkozók szervezésével.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Pár barátommal össze szoktunk ülni asztali szerepjátékot játszani. Dungeons and Dragons, World of Darkness, Shadowrun és hasonló klasszikusokat pörgetve. Ezen kívül nem sok olyan dolog van, amit szórakozásnak nevezhetek, vagy akként élnék meg. A közönségtalálkozók azok, amik a legközelebb állnak a számomra ideális szórakozáshoz, de ezeket sajnos nem szervezhetem elég gyakran, mert a közösség nagyobb része a fővárosban él, én meg nagyon vidéken. No, meg most itt van a járvány.

Mennyire vallod magad gamernek? Mely játékokra fektetsz nagyobb hangsúlyt a szabadidődben? Van kedvenc játék amire mindig szakítasz időt?

Manapság egyre kevesebb időm van játszani. A régimódi asztali szerepjátékokat gyakrabban pörgetem a barátaimmal, de néha szoktam "Hearthstone"-ozni és "HOTS"-ozni. Annyira gamer már nem vagyok, de régebben azért nem okozott gondot egy hétvége el gamelése, vagy hajnalig gép előtt ülni.

Van valamilyen speciális felkészülési módszered?

Persze. Egy nagy bögre KÁVÉ!

Kezdőként milyen tapasztalataid voltak?

Az, hogy csak csinálni kell és nem szabad feladni. Közhely, de igaz.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Igen. Persze csináltam pár hülyeséget, vagy kihagytam pár lehetőséget, de összességében nem bántam meg.

Amikor nem valamilyen projekten dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Igen, az alvás. Egyre ritkábban férek hozzá, de nagyon szeretem. Egyszer talán lesz lehetőségem rá fókuszálni, de az elmúlt időben kénytelen kelletlen le kellett róla mondanom. De amúgy nincsenek, se hobbik, se célok jelenleg. Jelenleg csupán céltalanul létezem.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Szerencse manipuláció. Nagyon rám jár a rúd általában, s mindig mindenért meg kell szenvednem. Egyszer szeretnék egy picit szerencsés lenni. A barátaim értik nagyon. Engem még a dobókockák is utálnak.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Róma. Ez nem tűnik messzi célnak, de egyedül nem szeretek utazni. Azokat az élményeket szeretem, amiket meg tudok osztani valakivel. Az utazás tipikusan ilyen, de egyenlőre nincs kivel.

Tervező, célokat kitűző személy vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Inkább tervező, célokat kitűző személy vagyok. Nem viselem túl jól, ha kicsúszik a kezemből az irányítás. A kiszámíthatatlanságot sosem kedveltem. Az elmúlt egy évem, ezért is volt kifejezetten megterhelő.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Még nem tudom. Jelenleg éppen egy újratervezés szakaszában vagyok.