Diko-chan
Diko-chan neve mára összeforrt a különleges, chibi karakterekkel. Művészete rendkívül sokoldalú, női karakterek, fanartok. Különleges színfoltja a magyar artist közösségnek, aki tudatosan, optimistán és könnyedséggel teljesíti ki művészetét.
Honnan jött a Diko-chan név?
Hát ez egy hosszú történet, röviden két különböző játékban használt felhasználó nevem összemosva.
Diko-chan
Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig? Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített képeidet?
Mikor még nem volt gépem és a tévében az Inuyasha ment, akkor kezdtem el ebben a stílusban rajzolni, aztán nagyon sokat rajzoltam magamban referenciákat nézve és különböző tutorialok elemzésével töltöttem az időmet. A régi rajzaimtól eleinte mindig megváltam, de amik tetszettek azt félre tettem, ezeket még a Deviantart-ra is feltöltöttem, ott néha még vissza is nézem, hogy mennyit fejlődtem az évek alatt. Általában zenehallgatás közben szoktam az esti időkben rajzolni, ez a legaktívabb időszakom a rajzoláshoz.
El tudnád mesélni az első találkozásod a művészettel? Mióta alkotsz?
Általános alsóban beírattak rajzfelkészítőre, nem sok mindenre emlékszem ugyan, de arra igen, hogy csendéleteket rajzoltunk meg múzeumokba vittek.
Hogyan csöppentél bele az artistok világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?
Szakközépben még csak hobbinak tartottam, amikor újra elkezdtem rajzolni, aztán végül úgy voltam vele, tudod mit, én evvel szeretnék foglalkozni! De ez már az utolsó évben volt amikor egyetemre jelentkeztem.
Jelenleg milyen eszközökkel készíted a képeidet?
Főként digitálisan, mert ahhoz bármikor hozzá tudok nyúlni és változtatni, de nagyon sok vázlatot még mindig papíron szeretek készíteni.
Számodra az alkotás önmegvalósítás, vagy munka?
Inkább mindkettő, hiszen minden munkámban egy kicsit én vagyok. Azt mondják, hogy az ember olyanra alkotja a munkáját amilyen önmaga is, és ez hiába megrendelés hiába csak magamnak készül, attól még kifejez.
KDA akali chibi Kép: Diko-chan
Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?
A gyors vázlatok, vagy az aprólékos lineartokat nagyon szeretem, de mivel állandóan jönnek az ötletek, nehéz magammal lépést tartanom ezért van arra alkalom, hogy nem fejezem be egy-egy munkámat, hanem csak a lineartnál vagy a vázlatnál megragadok. A másik amit nagyon szeretek az a bőrnek vagy más anyagoknak a színezése.
Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?
Nem foglalkoztam avval, hogy az itthoni művészek milyen stílusban terjeszkednek, próbáltam magam megtalálni a stílusom, aki számomra közeli, de általában az interneten nézelődtem, így hamarabb ismertem meg a külföldieket. Nagyon szeretem a pasztel színeket, meg a halvány gyengéd árnyalatokat, de nem vetem meg az erőteljes határosokat sem, ha éppen arra van igény.
Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)
Ihlettől függ, van amikor napokig, de van amikor csak pár óráig.
Bizonyára minden képet számon tartasz, hol tart ez a szám most?
Nem tartom számon, sőt elég feledékeny vagyok, ha nem töltöm fel néha azt is elfelejtem, hogy mit rajzoltam egy hete.
Winter Wonder Lulu Kép: Diko-chan
Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?
Ez egy nagyon jó kérdés, általában ahogy böngészek rajzos oldalakon, jön az ihlet, hogy kipróbáljam magam, vagy akár csak úgy kipattan a szikra. A chibi téma, példának jeléül, onnan jött, hogy gondjaim vannak az árnyalatok közötti látással és megpróbáltam ilyen kis challenge-t készíteni magamnak ahol csak 3-5 árnyalattal, semmi átmenet, vagy csak minimális átmenettel kell megoldanom egy-egy karaktert. Aztán beleszerettem ahogy a pozitív visszajelzéseket is kaptam, azóta alig birok megállni velük.
Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?
Az idővel. Sokszor fel sem tűnik, hogy mennyi az idő.
Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?
Az arcok, nagyon szeretek arcokat rajzolni, nem feltétlen érzelmeket, hanem a szemek, az ajkak egy-egy apró részlet mennyire meg tudja változtatni a karaktert.
Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?
Persze, amikor megfeledkezem a rajzomról, aztán hónapokkal később megtalálom és beleigazítok.
Most éppen min dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)
Általában mindig ugyan az a téma érdekel, Női karakterek, fanartok és az anatómia tökéletesítése, illetve érzelmek kifejezése.
Neeko chibi Kép: Diko-chan
Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?
Valószínűleg ugyan ezzel, csak teljes állásban. Sokkal több időt tudnék belefektetni egy-egy rajzom részleteibe. Mivel szeretek egy rajzot egy huzamban elkészíteni, ezért néha félreteszem az apró részleteket és inkább a gesztust emelem ki.
Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?
Általában az interneten néztem tutorialokat meg képeket, azokat gyakoroltam, és próbáltam a technikákat elsajátítani, vannak művészek, akiket követek több oldalon is és mindig lenyűgöznek (Például Artgerm, Thececilz, MrGenzoman, Zeronis, Sakimichan, Neoartcore stb).
Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?
Nagyon sokat kockulok, és általában ha kijön egy új skin, vagy karakter amelyik megtetszik rögtön jön a "Őt le kell rajzolnom" érzés.
Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?
Általában eléggé, de ez régebben volt jellemző amikor még tanulgattam a dolgokat, akkor nagyon belekötöttem a saját rajzaimba, és még most is van olyan amelyik nem tetszik. Viszont ez minden művész életében előkerül, hiszen fejlődünk minden egyes alkotással, amit teremtünk, nem elítélnünk kell, hanem pozitívan hozzáállni a régi rajzainkhoz, példát mutatni, igen ezt élhetjük el a kitartással figyelemmel és akaraterővel.
Ruby Kép: Diko-chan
Művész társaiddal milyen a kapcsolatotok? Gyakran találkoztok, vagy inkább elvonulva dolgozol? Szoktatok egymásnak segíteni, kikéritek egymás véleményét?
Mivel nemrég kezdtem el terjeszkedni a magyar artistok között ezért annyira nem vagyok még benne a dologban, alapból inkább elzárkózva rajzolok, de szívesen meghallgatom a véleményeket, sőt örülök is, ha megosztják. Igazából úgy vagyok vele, hogy minden kritika, kritika. Az hogy megfogadjuk, az már rajtunk múlik. Én szeretek segíteni másoknak, ugyan mindannyian mások vagyunk és mások a meglátásaink, de pont ez az amivel egymásnak tudunk segíteni.
Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?
Japánba, de csak a sok weeb cucc miatt... Meg szívesen tenném próbára magam, mint hivatásos mangaka.
Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?
Viccesen fog hangzani, de kockulni vagy rajzolni szoktam. Nekem már az hogy leülök rajzolni egy elég jó stresszlevezető, belemerülök a részletekbe és megfeledkezem akár egy hosszú nap fáradalmairól is akár. De igen erre az is megoldás hogy leülök és játszom.